Életmód 2020.11.30.

Szépség bármi áron: halálos és fura szépségápolási trendek a 18-19. századból

Petrás Gabriella

Ólom és arzén a bőr fehérítésére, vér a száj színezésére – régen a nők mindent megtettek a szépségért, még az életüket is adták érte.

Amit most vonzónak tartunk, régen pont az ellenkezője volt az ideál: ma a szép, ívelt szemöldök a divat, miközben régen leborotválták. Napjainkban a legtöbben nap barnította bőrre vágyunk, a 18. században pedig a betegesen fehér volt a kívánatos.

Sápadt, falfehér bőr

A 18. században a bőr tónusa a társadalmi státuszt jelezte: a fehér bőr az arisztokrácia, a napsütötte a munkásosztály jele volt. A sápadt arcszín a magas társadalmi osztályok kiváltsága volt, és mindent megtettek azért, hogy bőrük a lehető legfehérebb legyen. Marie Antoinette után a divatot minden arisztokrata követte: a fehér szín eléréséhez súlyosan mérgező fehér ólmot és ecetet tartalmazó keveréket használtak, ami hosszú távon tönkre tette a bőrt és hegeket hagyott maga után. A tökéletes fehérség érdekében rizsport, cink-oxidot, gyöngyport és egy cerusz nevű mérgező anyagot is bevetettek a sminkelés során.

Kék erek a mellkason

A sápadt, vékony bőrön gyakran észrevehetők a bőrfelszínéhez közeli kékes-lilás színezetű erek, amiket ma kevésbé, régen azonban kifejezetten vonzónak találtak. Mivel a fehér bőr divatja még a 19. században is tartott, a divat újabb sminktrükköt eredményezett: a mellkason kék ceruzával rajzolták át a bőrhöz közeli ereket, hogy ezzel is hangsúlyozzák annak fehérségét.

Arcmaszk a pattanások ellen

A leginkább Hannibal Lechterre emlékeztető, indiai gumiból, később vászonból készült arcmaszkok népszerűek voltak a jómódban élők körében, ugyanis használóinak makulátlan bőrt ígértek. A használati utasítás szerint a maszkot heti 3 alkalommal egész éjjel viselni kellett, amitől a különböző bőrproblémák és pattanások megszűnését remélték. Ha a maszk nem hozta meg a kívánt eredményt, a nők marha és borjúhúst rétegeztek az arcukra.

Szemöldök nélkül, trimmelt szempillákkal

Amíg napjainkban a szépen ívelt szemöldök és a dús szempilla a divat, ami meghatározza az arc karakterét, addig az 1800-as években ennek pont az ellenkezője volt a trend. Abban a korban, amikor a női homlok volt az arc legszexisebb része, igyekeztek minden zavaró tényezőt eltüntetni, és a szemöldök, valamint a szempilla is annak számított. A szemöldököt teljes egészében eltávolították, a szempillákat megkurtították, ami mai szemmel ijesztő és furcsa kinézetet eredményezett.

Arzén a bőrre és a ruhára

A 18. századi őrület, az ólom után a 19. század végén az arzén következett, amit valamiért biztonságosabbnak ítéltek meg a bőr fehérítéshez. A halálos anyagot kapszulákba zárva, krémekbe keverve és arctisztítóként is árulták, és rendszeres használatát követően szép, makulátlan bőrt ígértek a gyártók. Az arzén azonban nyomot hagyott az emberi testen: ha valaki hirtelen abbahagyta a használatát, amellett, hogy az immunrendszert is tönkretette, kopaszodást és hajhullást is eredményezett, így sarkallva a folyamatos használatra és önmérgezésre a hiú vásárlókat. Az arzént az akkoriban divatos zöld ruhák festésénél is alkalmazták, ami a bőrrel érintkezve szintén mérgező volt.

Sminkelés vérrel

A 18. század falfehér sminkjeit követően a 19. században a bőr egy kicsit fellélegezhetett, ugyanis a színésznőkön és a prostituáltakon kívül a nők egyáltalán nem sminkeltek. Smink hiányában a viktoriánus korban a nők addig harapták a szájukat, amíg ki nem serkent a vér, amivel beszínezték ajkukat. Az arcpirosítót pedig arcuk csipkedésével helyettesítették, amihez igen erősen kellett stimulálni a bőrt.

Via:Slice, Bustle, Timeline