Amit most vonzónak tartunk, régen pont az ellenkezője volt az ideál: ma a szép, ívelt szemöldök a divat, miközben régen leborotválták. Napjainkban a legtöbben nap barnította bőrre vágyunk, a 18. században pedig a betegesen fehér volt a kívánatos.
Sápadt, falfehér bőr
A 18. században a bőr tónusa a társadalmi státuszt jelezte: a fehér bőr az arisztokrácia, a napsütötte a munkásosztály jele volt. A sápadt arcszín a magas társadalmi osztályok kiváltsága volt, és mindent megtettek azért, hogy bőrük a lehető legfehérebb legyen. Marie Antoinette után a divatot minden arisztokrata követte: a fehér szín eléréséhez súlyosan mérgező fehér ólmot és ecetet tartalmazó keveréket használtak, ami hosszú távon tönkre tette a bőrt és hegeket hagyott maga után. A tökéletes fehérség érdekében rizsport, cink-oxidot, gyöngyport és egy cerusz nevű mérgező anyagot is bevetettek a sminkelés során.
Kék erek a mellkason
A sápadt, vékony bőrön gyakran észrevehetők a bőrfelszínéhez közeli kékes-lilás színezetű erek, amiket ma kevésbé, régen azonban kifejezetten vonzónak találtak. Mivel a fehér bőr divatja még a 19. században is tartott, a divat újabb sminktrükköt eredményezett: a mellkason kék ceruzával rajzolták át a bőrhöz közeli ereket, hogy ezzel is hangsúlyozzák annak fehérségét.
Arcmaszk a pattanások ellen
A leginkább Hannibal Lechterre emlékeztető, indiai gumiból, később vászonból készült arcmaszkok népszerűek voltak a jómódban élők körében, ugyanis használóinak makulátlan bőrt ígértek. A használati utasítás szerint a maszkot heti 3 alkalommal egész éjjel viselni kellett, amitől a különböző bőrproblémák és pattanások megszűnését remélték. Ha a maszk nem hozta meg a kívánt eredményt, a nők marha és borjúhúst rétegeztek az arcukra.
Szemöldök nélkül, trimmelt szempillákkal
Amíg napjainkban a szépen ívelt szemöldök és a dús szempilla a divat, ami meghatározza az arc karakterét, addig az 1800-as években ennek pont az ellenkezője volt a trend. Abban a korban, amikor a női homlok volt az arc legszexisebb része, igyekeztek minden zavaró tényezőt eltüntetni, és a szemöldök, valamint a szempilla is annak számított. A szemöldököt teljes egészében eltávolították, a szempillákat megkurtították, ami mai szemmel ijesztő és furcsa kinézetet eredményezett.
Arzén a bőrre és a ruhára
A 18. századi őrület, az ólom után a 19. század végén az arzén következett, amit valamiért biztonságosabbnak ítéltek meg a bőr fehérítéshez. A halálos anyagot kapszulákba zárva, krémekbe keverve és arctisztítóként is árulták, és rendszeres használatát követően szép, makulátlan bőrt ígértek a gyártók. Az arzén azonban nyomot hagyott az emberi testen: ha valaki hirtelen abbahagyta a használatát, amellett, hogy az immunrendszert is tönkretette, kopaszodást és hajhullást is eredményezett, így sarkallva a folyamatos használatra és önmérgezésre a hiú vásárlókat. Az arzént az akkoriban divatos zöld ruhák festésénél is alkalmazták, ami a bőrrel érintkezve szintén mérgező volt.
Sminkelés vérrel
A 18. század falfehér sminkjeit követően a 19. században a bőr egy kicsit fellélegezhetett, ugyanis a színésznőkön és a prostituáltakon kívül a nők egyáltalán nem sminkeltek. Smink hiányában a viktoriánus korban a nők addig harapták a szájukat, amíg ki nem serkent a vér, amivel beszínezték ajkukat. Az arcpirosítót pedig arcuk csipkedésével helyettesítették, amihez igen erősen kellett stimulálni a bőrt.
Ezeket olvastad már?
Bizarr dolgok, amik nem ételek, mégis megettük őket kiskorunkban
Nyugtassatok meg, hogy ti is megettetek kiskorotokban minden hülyeséget? Na jó, nem mindent, de ami jó illatú vagy izgi állagú volt, azt igen...
Brecz Judit
3 étel, amit Pelikán elvtárs tett felejthetetlenné
Pelikán a nagy fekete autóval olyan sűrűn utazott, mint kalauz a MÁV-val, és a habos tortáról, meg az életről is konkrét elképzelései voltak.
Petrás Gabriella
Békebeli Közértek - Így vásároltunk a rendszerváltás előtt
A darált kávé illata, az eladók a pult mögött és jellegzetes közértes mérleg, mind a régi idők emlékeit idézik.
Petrás Gabriella
Mértéktelen lakomák és éhezés - Szélsőséges étkezési szokások a középkorban
Húsoktól rogyadozó nemesi asztalok és nagyzoló lakomák, miközben a szegények kásán és fekete kenyéren éltek. Így ettek a nemesek és az egyszerű emberek a középkorban.
Petrás Gabriella
