A mezőgazdasági napszámosok régen még napi háromszor étkeztek, és napi egy étkezés a kenyérre alapuló hideg étkezés volt. Aki viszont nem végzett megerőltető fizikai munkát, csak naponta kétszer evett, leginkább káposztás húst répával, borsóval és kását, kölest, lencsét, valamint árpát, azokból is egy-egy tál ételt.
Aki nem dolgozik, ne is egyék - annyit
Még a 18. században is úgy tartották, hogy aki nem mezőgazdasági munkát végez, anapi háromszori étkezés nem illeti meg, hiszen nem használ el annyi energiát, mint a napszámosok. Sőt, nyaranta a földeken dolgozók négyszer is étkeztek egy nap, amiből kettő kétfogásos ételt jelentett, ahogy az egy korabeli leiratból is kiderül:
„ aki Napszámban Gazda kenyerénkíván dolgozni, Ebédre és Vacsorára két tál Étellel, fölöstökömreés uzsonnára kenyérrel megelégedgyék”
Amíg az ország nyugati részén már a 18. századól elterjedt a kétfogásos menü, addig keleten sokáig csak ünnepnapokon ettek két fogást. Hétvégente a két fogás főként marhahúslevesből és töltött káposztából állt.
Napszámosok étele
A reggeliben sokszor leves is szerepelt, a kenyeret, a szalonnát, a kolbászt és a hagymát pedig magukkal vitték a mezőre. Ha nem hideget ebédeltek, akkor a leggyakrabban kaszás levest ettek, ami többnyire húsos, savanyú étel, ami kellő energiát adott és felüdítette a kemény fizikai munkát végzőket.
A gazdák a napszámban dolgozóknak édes süteményeket és bort kínáltak, hogy náluk dolgozzanak, amit aztán egy Pest megyei rendeletben szabályoztak és korlátoztak le 1-1 étkezésre. A rendelet szerint az elfogadható étkeztetés két közönséges fogás volt - béles és egyéb kényesnek ítélt sütemények nélkül. 1789-ben a keszthelyi Festetics-uradalomban az aratókkal a következőket foglalták szerződésbe:
„tartásokra délre két, estve egy tál étel, úgy naponként egy egy személyre két font kenyér fog adattatni”
A mezőn leginkább tarhonyát, pontosabban a mezőn főtt egyfogásos ételt készítettek, de ha volt, aki kivigye a napszámosoknak az ételt, akkor levest, másodiknak pedig sűrűt, azaz főzeléket, főtt tésztát, lisztpépet, vagy krumplit kaptak.
Mutatunk pár paraszti fogást!
A 20. század elején a nyugati országrésszel ellentétben a keleti területeken még mindig az egyfogásos étkezések voltak jellemzőek hétköznap, ahogy azt a századfordulón Jankó Jánosé kalotaszegi jegyzetében megírta:
„A földmíves ember már reggel három órakor felkel s megiszik egy ital pálinkát, négy órakor már mindenki készen van ... s mennek ki a munkára. Nyolc órakorfrustukolnak,kenyeret, szalonnát, túrót, ha ezt is ad az asszony, és hagymát, ha nincs más; zöldpaszulyt lében (fuszulykalé) vagy árvatésztalevest, ha kemény a munka; délben van paszuly, kaszáslé, néha kockás is; kilenc órakor vacsoráznak, mégpedig borsót, vagy juhhúst almás étellel.”
Ezeket olvastad már?
10 könnyed cukkinis csirke, ha laza főétkezésre vágysz
A csirke és cukkini kifejezetten jó párosítás. Ha ügyelsz az alakodra, edd köret nélkül, biztosan jól fogsz lakni úgy is.
Nosalty
6 tipp, hogyan rendszerezd a fagyasztódat, ha jót akarsz
A fagyasztó a konyhák fekete lyuka - mindent benyel, feneketlennek látszik, de mégsem az. Egy óvatlan pillanatban rájössz, hogy muszáj előtúrnod valamit, és akkor jön a baj.
Brecz Judit
Kenyértörténelem: a hamuban sült pogácsától a kovászos kenyérig
A magyar népmesékben hamuban sült pogácsát rejt a szegény legény tarisznyája, Petőfi a fekete kenyeret foglalta versbe. A kenyér hitünk gyakorlásának is szimbóluma.
Petrás Gabriella
3 konyhai eszköz a ’80-as évekből, amit te is használtál
A kukta, a tarkedlisütő és kézi habverő a rendszerváltás előtti konyhák elmaradhatatlan kellékei voltak. A régi kuktákban még ma is finom húslevest készíthetünk.
Petrás Gabriella
