Értesíthetünk a legfrissebb témákról?

oké!

Ezt ették régen a földművelő parasztok

Régen a földeken, mezőkön dolgozó parasztok étkezési szokásait a munka határozta meg és az, hogy mi biztosította számukra a kellő energiát az egész napos földműveléshez.

A mezőgazdasági napszámosok régen még napi háromszor étkeztek, és napi egy étkezés a kenyérre alapuló hideg étkezés volt. Aki viszont nem végzett megerőltető fizikai munkát, csak naponta kétszer evett, leginkább káposztás húst répával, borsóval és kását, kölest, lencsét, valamint árpát, azokból is egy-egy tál ételt.

Aki nem dolgozik, ne is egyék – annyit

Még a 18. században is úgy tartották, hogy aki nem mezőgazdasági munkát végez, a napi háromszori étkezés nem illeti meg, hiszen nem használ el annyi energiát, mint a napszámosok. Sőt, nyaranta a földeken dolgozók négyszer is étkeztek egy nap, amiből kettő kétfogásos ételt jelentett, ahogy az egy korabeli leiratból is kiderül:

„ aki Napszámban Gazda kenyerén kíván dolgozni, Ebédre és Vacsorára két tál Étellel, fölöstökömre és uzsonnára kenyérrel megelégedgyék”

Amíg az ország nyugati részén már a 18. századól elterjedt a kétfogásos menü, addig keleten sokáig csak ünnepnapokon ettek két fogást. Hétvégente a két fogás főként marhahúslevesből és töltött káposztából állt.

Napszámosok étele

A reggeliben sokszor leves is szerepelt, a kenyeret, a szalonnát, a kolbászt és a hagymát pedig magukkal vitték a mezőre. Ha nem hideget ebédeltek, akkor a leggyakrabban kaszás levest ettek, ami többnyire húsos, savanyú étel, ami kellő energiát adott és felüdítette a kemény fizikai munkát végzőket.

A gazdák a napszámban dolgozóknak édes süteményeket és bort kínáltak, hogy náluk dolgozzanak, amit aztán egy Pest megyei rendeletben szabályoztak és korlátoztak le 1-1 étkezésre. A rendelet szerint az elfogadható étkeztetés két közönséges fogás volt – béles és egyéb kényesnek ítélt sütemények nélkül. 1789-ben a keszthelyi Festetics-uradalomban az aratókkal a következőket foglalták szerződésbe:

 „tartásokra délre két, estve egy tál étel, úgy naponként egy egy személyre két font kenyér fog adattatni”

A mezőn leginkább tarhonyát, pontosabban a mezőn főtt egyfogásos ételt készítettek, de ha volt, aki kivigye a napszámosoknak az ételt, akkor levest, másodiknak pedig sűrűt, azaz főzeléket, főtt tésztát, lisztpépet, vagy krumplit kaptak.

Mutatunk pár paraszti fogást! 


A 20. század elején a nyugati országrésszel ellentétben a keleti területeken még mindig az egyfogásos étkezések voltak jellemzőek hétköznap, ahogy azt a századfordulón Jankó Jánosé kalotaszegi jegyzetében megírta:

„A földmíves ember már reggel három órakor felkel s megiszik egy ital pálinkát, négy órakor már mindenki készen van ... s mennek ki a munkára. Nyolc órakor frustukolnak, kenyeret, szalonnát, túrót, ha ezt is ad az asszony, és hagymát, ha nincs más; zöldpaszulyt lében (fuszulykalé) vagy árvatésztalevest, ha kemény a munka; délben van paszuly, kaszáslé, néha kockás is; kilenc órakor vacsoráznak, mégpedig borsót, vagy juhhúst almás étellel.”

Ezeket olvastad már? 

Szólj hozzá!

Hozzászólások (2)

A komment maximális hossza nem lehet több, mint 3969 karakter!

Zoli911
Zoli911 Tue, 2018-08-07 13:28

@vadgesztenye Ajánlom a korabeli irodalmak olvasását. Akár csak a szabadságharcról.(ott többen is írtak hogyan éltek, mit ettek stb) Többen is írtak és voltak vidékek ahol a hús volt az étel és zöldséget, gyümölcsöt csak kiegészítőnek ettek. Amikor például a Budapest környéki korházban panaszkodnak az alföldi betegek hogy milyen rossz a konyha(kímélő ételt kellett enniük) mert alig van hús... az azért sokat elmond az akkori étkezési szokásokról.

vadgesztenye
vadgesztenye Tue, 2018-08-07 06:47

A marhahúsleves gyakori fogyasztását kétlem, a parasztok nem igen vágták le a marhát, és fagyasztó sem volt amibe tárolhatták volna. A mészárszékbe nem nagyon jártak a vidéki emberek, az a városra jellemző. Baromfi és sertéshús az volt, az utóbbi nyáron füstölthús formában fogyasztották.A nyugati végeken ma sincs akkora kultusza a töltöttkáposztának mint a keleti részen. A töltelék elsősorban szaporításra volt jó. A szabolcsi káposztát most sem a sok hús jellemzi, kifejezetten kevés kell bele, főleg a kukoricásba, amit jó zsírosan kell főzni.