Kis túlzás lenne kijelenteni, hogy minden ujjunkra jut már egy séfdráma, de az elmúlt időkben a filmesek egészen érzékletesen mutatják meg a konyhai munka és a gasztrocirkusz árnyoldalát. „Hálás” téma: ellenpontozza a csillogó képet, amit a televíziós szakácsversenyek festenek, vagy amit a laikusabb ember a Michelin-csillagok mögé gondol. A kőkemény fizikai és mentális igénybevételről, a sok kudarcról és az életformát körüllengő addikciókról szólt például a Forráspont, az elismerés hajszolásáról pedig A boldogság íze című film. A végre Magyarországon is streamelhető A Mackó (The Bear) című sorozat nem azoknak való, akik éppen a laktofermentálásról tanulnának mélyebben, vagy egy sorozat segítségével sajátítanák el a julienne-vágást, hanem azoknak, akiket érdekelnek az emberi történetek, ha úgy tetszik, séfdrámák is.
Egy mindent megjárt főhős
Carmy egy zseniális szakács, fiatal tehetség, aki hosszú időn keresztül dolgozott például a New York-i Eleven Madison Parkban, ami a világ egyik legismertebb 3 Michelin-csillagos étterme. De megjárta a NOMA konyháját is és szűnni nem akaró lelkesedéssel tanult, tanult és tűrt.
Tűrte a megaláztatást, a toxikus főnököt, a nemlétező szabadidőt és magánéletet. Ment előre, mint a faltörő kos, még akkor is, ha a lelki sebek már fizikai tüneteket is okoztak.
Ez a kölyökképű séf (Jeremy Allen White) azonban sokkal többet megélt már, mint a kortársai: legutóbb például bátyja hirtelen halála sokkolta őt, családját és barátaikat.
A csúcsról lefelé
Michael megannyi elvarratlan szállal és balhéval a háta mögött öngyilkos lett és chicagói bejáratott, de elég lepukkant gyorséttermét két emberre hagyta: legjobb barátjára, Richie-re és öccsére, Carmyra. Míg Richienek semmi köze nincs a gasztronómiához, addig főhősünk tényleg a csúcsokon járt.
De most a családi tragédia hazahívta és romokból kellene legalább egy kis viskót építenie… viszont ugye az alapoknál is nagy a baj, hiszen nem féltétlenül a jó ételek álltak a gyorsétterem középpontjában: sokkal inkább a mögötte lévő sikátorban zajló üzletelések, a megszokásból odajárók tömegetetése és a megúszás, simliskedés. Amiben az élen a rendkívül idegesítő, már-már Guy Richie filmekből kilépett legjobb barát áll. Szörnyű alak, gondolhatjuk, de egyszerűen imádnivaló a kidolgozása, a körme alatti piszoktól egészen odáig, ahogy a kislányával beszél a telefonon.
A csapat többi része
Központi karakter még Sydney, a zöldfülű, ambiciózus séfpalánta, aki egész tanulmányt ír arról, hogy miként kéne reformálni ezt a koszfészket. Carmy nagyon hamar meglátja a potenciált a lányban, bízik benne és ezt a konyhai szedett-vedett stáb is látja… így akarva-akaratlanul ők is kénytelenek lesznek elismerni, hogy Sydney nem mond butaságokat és fiatal kora ellenére nagyon jó a helyzetfelismerő-képessége is.
Imádnivaló Marcus, a pastry chef (mert idővel úgy döntenek, hogy hiába gyorsétterem, a klasszikus francia iskola posztjait vezetik be), ahogyan a Pantone skálával a kezében álmodik a tökéletesen elkészített fánkról és az is nagy jelenet, ahogy a zsörtölődő hidegkonyhás spanyolajkú Tina elfogadja a sugallatot, hogy mitől megy mennybe a krumplipüré.
Sötét, mégis szerethető
Mindennel együtt viszont A Mackó legnagyobb erősségei között említenénk az aránylag rövid, de tömör részeket, a ki-kibontakozó karaktereket, a nagyon ütős, sokszor már-már angolosan fekete/morbid dialógusokat, azt, hogy hamar szívünkhöz nőnek a szereplők és annak ellenére, hogy nem egy pillekönnyű sorozatról beszélünk, egyszerűen benne maradnánk a történetben, kérnénk belőle még többet.
Agyas és érzékeny alkotás, amiben a traumákat, sebeket sem fedik el.
A segítségkérésre való képesség és a tisztelet pedig elemi erényekként jelennek meg, ezek pedig fontos és egyáltalán nem elcsépelt üzenetek. Pláne nem ebben a köntösben. Beránt, megteker, és semmi felesleges nincs benne. A Mackó kompakt és hibátlan!
Szerző: Pákozdi Nóra
Címlapkép: The Bear, FX Productions
Ezeket a filmeket, sorozatokat is érdemes megnézni:
