Utazás 2020.11.30.

Négykeréken | Közép-Dunántúl: halászlé, szarvassült és velős pirítós - tópartról tópartra utazva merültünk el a régió gasztronómiájában

Hirdetés

A Suzukival közös videósorozatunkban bejártuk az országot, hogy bemutassuk minden régió legjobb helyeit. Legújabb állomásunk: Közép-Dunántúl. (x)

A Közép-Dunántúli Régió gasztronómiáját ismertető cikkünkben bemutattuk, mi jellemző a térség konyháira, most utánajártunk, hol lehet a legjobbakat enni ebben a régióban. Egészen különleges kalandra készültünk, hiszen tóról tóra utaztunk, és menet közben még egy patakpartot is útba ejtettünk.

Mivel a régióba Komárom-Esztergom, Fejér és Veszprém megyék tartoznak, reggel az első utunk a tatai Puritán Kávéházba vezetett. A város középpontjában, az Öreg-tótól pár perc sétára található kis kávézót egy éve nyitotta egy fiatal pár. A csodás kávék mellett specialitásuk a "nembundáskenyér" szendvics - ami valójában tojásba forgatott, kisütött duplaszendvicset jelent. Meleg délutánokon lehetőség van a kávézó előtti parkba egy pokrócra leheveredni, és kis piknikkosárban kivinni a választott salátánkat, házias sütinket. Isteni, de erős indítás volt így a reggel, egy kicsit meg is kellett pihennünk a gazdag reggeli és a barackos házi süti után.

"Nembundáskenyér" a tatai Puritán Kávéházban

Tata után a Pákozd melletti Szúnyogszigeti Halászcsárda felé vettük az irányt, át a csodás Vértesen - érintve a Bokod mellett található "úszó falut", azaz horgásztelepet is.

A Velencei-tóba nyúló Szúnyog(fél)szigeten található halászcsárda igazán fantasztikus környezetben helyezkedik el. Itt egy klasszikus - és isteni -halászlevet kóstoltunk. Itt amúgy egészen elképesztő volumenben készül a halászlé: heti (!) 400 kiló ponttyal dolgoznak, és 90 literes üstben főzik az alaplevet. Második fogásként erdei gombás, és erdeigyümölcs-mártásos szarvassültet rendeltünk, különleges, toboz alakúra formált krokettel. Desszertnek pedig túrógombóccal örvendeztettek meg minket vendéglátóink - amit annak ellenére is alig tudtunk legyűrni, hogy hárman ettük meg az egy-egy adagot az ételekből.

Ebédünk a Szúnyogszigeti Halászcsárdában

Ezzel a csodás ebéddel persze még nem volt vége a napnak, bár mi már kapacitásaink határát feszegettük, nem volt megállás. Következő állomásunk a Séd-patak partján fekvő, veszprémi Fricska lakásétterem volt. Valószínűleg nem járunk messze az igazságtól, ha azt mondjuk, hogy hazánk egyik legszebb/legkülönlegesebb fekvésű éttermében jártunk. A kert végében csobogó patak, a fölénk tornyosuló veszprémi vár és a Benedek-hegy - utánozhatatlan hangulatot varázsol az ebédünk, vacsoránk mellé.

A Fricskában egy kenegetős tálcát kóstoltunk, amit - legnagyobb örömünkre - rengeteg, nem csak mutatóba szánt friss zöldséggel tálaltak. Ezután kihagyhatatlan volt az étterem "Maaarhanagy" szendvicse konfitált marhafelsállal és házi, kólás BBQ-szósszal. Desszertnek pedig hamburgerrel lepett meg minket az étterem séfje - persze nem a klasszikus húsos modellel, hanem egy Fagyi-hambival, ami belga csokis buciban tálalt házi fagyit jelentett.

A veszprémi Fricska lakásétterem kenegetős tálcája sok-sok zöldséggel

Segíts nekünk megalkotni az ország gasztronómiai térképét, töltsd fel a kedvenc éttermed vagy szavazz, és nyerj!

Rövid pihenő után utolsó állomásunk felé indultunk. Veszprém megye nagyjából felöleli a Balaton északi partját, azonban mi gasztrotúránk során szándékosan igyekeztünk egy kicsit távol maradni a Balatontól. Nem mintha nem rajonganánk a gasztronómiájáért, sokkal inkább azért, hogy más régiók sajátosságait is bemutathassuk. Ennek ellenére tudtuk, hogy teljes mértékben nem hagyható ki a körútból, így egy igazi klasszikust vettünk fel a palettára: a balatonfüredi Muskátli Borozót, vagy ahogy mindenki ismeri, a Hatlépcsőst. A Hatlépcsős évtizedek óta stabil pontja a füredi gasztroszcénának, és bár étlapján rengetegféle étel szerepel, a legtöbben mégis a méltán híres velős pirítóst választják nyári fröccsük kísérőjéül.

Etalon velős pirítós a balatonfüredi Hatlépcsősben

Füreden ért véget a közép-dunántúli régió gasztronómiáját bemutató utunk, és bár estére már mindannyian kidurrantunk, bőven lett volna még felfedeznivaló ebben a csodás országrészben.