Kanadai sütőtök

Talán a legismertebb fajta ez, amit réges-régóta lehet kapni ősszel szinte minden zöldségesnél, boltban és piacon. Hosszúkás eleje és gömbölyödő vége jellegzetes alakot ad neki, héja világos, húsa pedig sötét narancssárga. Mivel vizesebb, érdemes ebből levest, krémlevest és ivólevet készíteni. Íze markáns, de nem olyan mély, és nem olyan aromás, mint más fajtáké – érdemes bőkezűen fűszerezni.

Hokkaido tök

Ugyan a neve arra utal, de nem Japánból származik ez a tök – a világ több országában is termesztik a kisebb méretű, gömbölyded zöldséget. Harsányan narancssárga, néha zöld foltokkal szemezett héja sütve fogyasztható: és ezzel még nem ér véget a hokkaido különleges tulajdonságainak listája. Húsa kevésbé vizes, „lisztesebb” így érdemes elsősorban megsütni, majd így felhasználni (egytálételekhez, ragukhoz, leveshez, süteményekhez), de vékonyabb szeletekre vágva meg is párolhatjuk. Kellemesen édeskés, a megfelelő hőkezelés hatására szinte mézes aromájú tök, amely tulajdonságát édességeknél is érdemes kihasználni.

Muskotályos sütőtök

Az összes tökök közül a legimpozánsabb: fodros-redős külseje és hatalmas mérete már alapból izgalmassá teszi ezt a sütőtökfajtát. Garantáltan megakad majd rajta a szemünk, és érdemes engednünk a csábításának: nyersen is édeskés, különlegesen aromás íze szinte diósnak, szó szerint muskotályosnak mondható. Ezt a tulajdonságát sütve és főzve sem veszíti el, sőt a sütés során még jobban elmélyülnek az alapból is karakteres ízek. Ezt a fajtát szinte bármire használhatjuk, bár érdemes inkább olyan ételekbe tenni, ahol különleges aromáját nem nyomják el más ízek, alapanyagok, hozzávalók.