Ínycsiklandó belgaságok

Nem tartozik az igazán kifinomult konyhák közé, a belgák főztje mégis pokolian jó! Ha ti is imádjátok a sült krumplit, a waffelt, a csokit és a sört, tartsatok velünk!

Ha a kifinomult gasztronómiáról híres országba akarunk látogatni, akkor Belgiumot mindenképpen kerüljük el. Ha bűnös élvezetekre, kitűnő alapanyagokra, egyszerű fogásokra vágyunk, amit akár az utcán is magunkba gyűrhetünk, akkor az északi ország a tökéletes úti cél számunkra!

A konyhájuk alapja belefér a sör-csoki-sült krumpli háromszögbe, de ez talán nem is baj. Hiszen három olyan dologgal állunk szemben, ami a világon mindenhol a népszerűségi lista tetején tanyázik. És akkor még nem is említettük a waffelt, a kagylókat és halakat, sajtokat, na meg a belgák szent zöldségét, a spárgát! Ugye, hogy érdemes egyszer ellátogatni Belgiumba?

Ha Belgiumba utazunk - bár az ország területe egyáltalán nem nagy – először is azt kell tisztáznunk, hogy a flamand vagy a vallon részen szándékozunk tölteni pár napot. A fent említett belga szentháromság természetesen mindkét területen megtalálható, de kis különbségek azért ma is akadnak. A hollandnyelvű Flandria kultúrája és konyhája közelebb esik a hollanddal és némettel, míg a franciavallonoknak a francia konyhával vannak közös gyökereik. És valljuk be, a kifinomult, csipegető franciák, valamint a nagyétkű németek konyhájának találkozása érdekes eredményt szül! A történelmi belga konyha sokkal többrétű volt, mint a mai egységes. Az északi területen a tengeri halak, kagylók, rákok és zöldségek alkották a mindennapi betevő nagy részét, míg a délebbi területen, az Aardenek környékén a vadhús volt a proteinfelelős. Mivel az ország nem napos óráiról híres, a hűvös, esős időt kedvelő zöldségek tartoznak hagyományosan a belga konyhához – ha meguntuk a sült krumplit, érdemes utánajárni, hány fajta spárgás és endíviás ételt találunk az étlapokon!

Római vakáció

A mai Belgium nem tartozott mindig a jobb sorsú országok közé. Bár volt egy jómódú kereskedőrétege, a vidéki parasztságnak meg kellett küzdenie a mindennapi betevőért. Kapóra jött, hogy a 17. századtól termeszteni kezdték a krumplit, a szegények legjobb barátját. A belgák szilárdan állítják, hogy ők találták fel a legnépszerűbb gyorskaját, a sült krumplit, mégpedig egy durván hideg télen, mikor a parasztok nem tudtak halászni a befagyott folyókon – így a szokásos sült hal helyett kénytelenek voltak viszonylag olcsó krumplit zsírban sütni, hogy valahogy túléljék a telet. Hogy a legenda igaz-e, azt nem tudni, mindenesetre a legjobb sült krumpli ma is Belgiumban kapható. A gyorséttermi változathoz képest jóval vastagabbra vágják, olaj helyett pedig zsírban sütik ki. Nem egy fogyókúrás fogás, de aki egyszer próbálta, tuti a rabja lesz! Ez az isteni krumpli aztán bármi mellé jöhet köretnek, de ha autentikusak akarunk maradni, akkor fűszeres párolt kagylóval esszük. Mellé természetesen az isteni belga sör dukál, desszert helyett, még ha furcsának tűnik is, együnk valamilyen tipikus belga sajtot!

Utószezon Spanyolhonban

És hogy desszertnek miért nem a csokit ajánlgatom? Mert az egy külön fogalom, a krumpli és a kagyló után egyszerűen túl sok lenne a jóból. Ha Belgiumban járunk, a csokievés egészen más szintekre helyezkedik, mint máshol a világon, a belgák ugyanis művészi szintre emelték a csokikészítést. Egy-egy kisváros utcácskáit róva megannyi csokikészítő mester boltjára bukkanhatunk, akik remekművek tucatjait árulják. Le kell lombozzak mindenkit, sajnos képtelenség annyit enni belőle, amennyit szeretnénk – nem az ára miatt, de egy átlag csokifogyasztó valószínűleg az egész boltot szeretné végigkóstolni, és akkor a mániákusokról még nem is beszéltünk! A belga csokigyártás egyébként a 19. század végén lendült fel. Bár a kakaóbab eredetileg Dél-Amerikából származik, miután a belgák elfoglalták, bocsánat gyarmatosították Kongót, felpezsdült a kakaóimport. A pralinét az I. világháború előtt pár évvel találták fel, karrierje pedig azóta is töretlen. A másik édes belga kedvenc, a waffel története sokkal rövidebb – az édes, ropogós korongok csak a 20. század második felében születtek, egy idősek a mi somlói galuskánkkal és hortobágyi húsos palacsintánkkal – mindegyiket az 1958-as brüsszeli világkiállításon mutatták be. A ropogós, belül puha élesztős tésztát ehetjük reggelire, uzsonnára, de akár két múzeum között is bepuszilhatjuk csokiszósszal, gyümölcsökkel vagy tejszínhabbal.

Látogatóban a vietnami hölgynél

A rovat korábbi cikkeit itt találjátok!

Hozzászólások

Törölt felhasználó

Tisztelt Inycsiklandó belgasàgok cikkirója, 34 ève èlek belgiumban,teljesen eggyetèrtek önnel ,amit a gasztronómiànkról ir,de,, Flandria az orszàg èszaki tengerpartjàval a holland, nèmetalföldi rèszhez tartozik,ahol flamandul beszèlünk ès sok kagylót eszünk :-)))!! Wallónia a wallonok lakta terület, ahol a Ardennekböl szàrmazó vadètelek kerülnek inkàbb az asztalra ès wallonul beszèlnek a francia nyelv egy tàjnyelvèt !! Remèlem nem veszi zokon a kommentet, de gondoltam Önnek is fontos, hogy a megosztott informàció korrekt legyen !! Tisztelettel Radnai Mària

Címlapról ajánljuk

További cikkek