Értesíthetünk a legfrissebb témákról?

oké!

Home office dédanyáink idejében - ilyen volt a női munka a századelőn a paraszti háztartásokban

Dédanyáink még otthon dolgoztak: jóformán reggeltől estig. Hajnalban ébredtek, kalácsot sütöttek, kézzel mostak, nem panaszkodtak. A home office koronázatlan királynői voltak.

A 20. század derekán még rengeteg nő élte a háziasszonyok klasszikus életét, azaz természetes volt számukra, hogy otthon dolgoztak. Persze, tegyük hozzá, a piacra járás és a szomszédolás sem maradt el, mégis, az idejük nagy részét a házban, de legalábbis a kertkapun belül töltötték. Dolog ugyanis mindig volt.

A kakasok előtt ébredtek

A nagyszüleink, dédszüleink nem feltétlen használtak ébresztőórát. Persze, ha volt is vekker, nem lágy dallamokkal tudatta az alvókkal, hogy 5 perc múlva ébredni kell. A nők rendszerint még az óra megszólalása előtt felkeltek, és nekiláttak a kalácssütésnek. A paraszti háztartásokban még a kakas is az igazak álmát aludta, amikor a kelt tészta már aranybarnára sült a kemencében vagy a sparheltben. Amire a férfi felkelt, hogy induljon a munkába, az asztalon várta a tej vagy a cikóriakávés ital, no, meg az illatozó kalács.

Szerettek a konyhában lenni

Ez után indult a főzés, amit nem lehetett csak úgy, néhány perc alatt, valamiféle gyors praktikával megoldani. Pontosabban, biztos ki tudtak volna találni valamit a régi korok asszonyai is, de mégsem tették.

Tudták, hogy az igazi házi tyúknak, kakasnak több órára és türelmes, lassú tűzre van szüksége ahhoz, hogy készre főjön. Nem is kellett a húslevesbe ételízesítő: a hús maga aranysárgára színezte, a zöldségek pedig olyan ízt adtak neki, mint egyik mai bio fűszer sem. De a tésztákat sem csörgős nejlon zacskókból öntötték a vízbe, hanem maguk gyúrták, nyújtották, szaggatták.

Foszlós kalácsokat sütöttek

Régen nem kellett ahhoz ünnepnap, vagy hétvége, hogy mákos diós kalács, gurábli vagy valamilyen édes kelt tészta, piskóta kerüljön az asztalra. Bár a rétes és a linzer sütemények megmaradtak a különlegesebb alkalmakra, de a bukta, a túrós kalács, a meggyes kelt tészta gyakori és szívesen látott szereplője volt az ebéd utáni falatozásoknak.


Kézzel mostak hófehérre ruhákat

Még mielőtt az asszonyok nekiálltak volna a konyhai teendőknek, beáztatták a ruhákat egy (vagy több) fából készült mosóteknőbe, és alaposan bedörzsölték házi szappannal, vagy mosószódát adtak hozzá. A házi szappant a disznóvágások idején készítették, és mindenféle kemikália nélkül is finom illatuk volt. Később aztán, amíg főtt az étel, kézzel megdörzsölték a ruhákat, de olyan patyolat fehérre, és tisztára, amitől még a mai mosógépek is messze elmaradnak.

Az ingekhez keményítőt adtak, majd mángorlóval előkészítették a vasaláshoz őket. A 20. század elején nem volt ritka, hogy forró szénnel töltött vasalót használtak az asszonyok, így nem kis gyakorlat kellett ahhoz, hogy ne kenjék össze a ruhákat.

Szabadidejükben hímeztek, horgoltak, varrtak

Délutáni elfoglaltság gyanánt, vagy amíg készültek az ételek, időről-időre átnézték a család ruhatárát. A lyukas zoknikat, nadrágokat, felöltőket nem kidobták, hanem megvarrták, de úgy, hogy sokszor azt sem láttad, hol volt a szakadás. 

Színpompás párnahuzatokat, faliszőnyegeket hímeztek, gyönyörű terítőket horgoltak, amik igazi ékei lettek a tiszta szobának. Ezekben aztán a betérő vendégek nem győztek gyönyörködni – ont úgy, ahogy mi is, ha egy-egy régi darab a kezünkbe kerül a szekrény mélyéről.


Kiskertet gondoztak

Persze, a kiskert vidéken nem is volt annyira kicsi, és rendesen el lehetett fáradni, amíg egy-egy sort megkapált az ember lánya. De régen valahogy nem volt divat panaszkodni, és jó értelemben sokkal egyszerűbben fogták fel az élet dolgait: ha dolog volt, megcsinálták. Ha valami nem úgy alakult, ahogy eltervezték, megoldást kerestek rá – ha meg nem volt, elfogadták, nem lamentáltak rajta.

A gondos ápolást, kapálást, öntözést aztán nyáron minden háznál bőséges terméssel hálálta meg a kiskert: rogyásig volt paradicsommal, paprikával, uborkával, zöldborsóval, krumplival, répával, karalábéval és kukoricával.

Gyereket neveltek

A tengernyi teendő közben pedig a gyerekek is ott sertepertéltek a lábuk körül, akiket rendszerint már korán bevontak a házimunkába. Akkoriban az volt a természetes, hogy a gyerek életkorának megfelelően kivette a részét a ház körüli teendőkből. Az egészen kicsik a tojásokat szedték össze, adtak enne a tyúkoknak, a nagyobbak bevitték a gyújtóst (csutkát, a gallyakat) a sparheltbe a főzéshez, vagy libákat legeltettek.

Ezeket olvastad már?

Címlapkép: Fortepan

Szólj hozzá!

Hozzászólások

A komment maximális hossza nem lehet több, mint 3969 karakter!

Még nem érkezett hozzászólás. Legyél te az első!