Értesíthetünk a legfrissebb témákról?

oké!

Tejdropsz, meggyfuré és lengyel tejkaramella: ezek voltak a Kádár-korszak feledhetetlen édes ízei

Az omlós tejkaramella és a fogunkba ragadó meggyfuré legalább annyira hozzátartozott a gyerekkorunkhoz, mint a Bambi vagy a Traubi. Neked melyik cukorka volt a kedvenced?

Régen a gyerekek nem válogathattak több sornyi cukorból, de tény: olyan finom cukrokat, mint régen voltak, ma már nem sok helyen kapni. Talán pont emiatt (is) volt elég már egy-két szem cukorka a boldogsághoz.

Selyemcukor

A selyemcukorról ugyanúgy vannak emlékei a nagyszüleinknek, mint a szüleinknek vagy nekünk. Nagyanyáink a mai napig csillogó szemekkel mesélik, milyen volt az „igazi” selyemcukor, és mekkora örömet okozott egy-egy csíkosra mintázott, selyemfényű cukorka. Az átlátszó celofánpapírból előbukkanó selyemfényű keménycukorkák képesek voltak beragyogni a gyerekek mindennapjait.

Régen darabra, kimérve is lehetett venni, így azok is hozzájuthattak, akik szerényebb körülmények között éltek, és csak egy-két szem cukorkára futotta. Volt belőle töltetlen és mogyorós, csokis krémmel töltött változat is, amihez minél előbb hozzá akartunk jutni, így csak ritkán vártuk meg, amíg szétolvad a cukorka a szánkban, helyette mohón szétrágtuk.

Tejkaramella

A lengyelek híresek a karamellájukról, és tény, valóban tudnak valami olyat, amit senki más a világon. Ezt a szocialista élelmiszeripar is felismerte, és tonna számra hozta be a lengyel tejkaramellát a gyerekek és a felnőttek nagy örömére. Jó eséllyel te sem tudsz olyat mondani a környezetedben, aki ne rajongott volna a finom, omlós édességért.

A tejkaramellának a maihoz hasonló volt a csomagolása: a sárgás-barnás csomagolás alatt egy vékony papírréteg védte a cukrot. A papír rendszerint annyira ragaszkodott, hogy szinte soha nem lehetett teljesen leszedni a cukorról. A karamellát a közértekben papírzacskókba lapátolva mértek ki, kinek-kinek kívánsága szerint, de a lengyel piacokon is hozzájuthattunk.

Tejdropsz

Régen az iskola után a gyerekek a zsebpénzüket – ami rendszerint néhány forint volt – a legközelebbi kisboltban költötték el valamilyen színes, illatos cukorkára. Az édesség pultok sztárja – a meggyfuré és a selyemcukor mellett – egyértelműen a tejdropsz volt. A tejdropsz leginkább a mostani karamellára hasonlított – színében mindenképpen, egy kicsit az állagában is, de nyugodt szívvel mégsem mondanánk karamellának.

A selyemcukornál lágyabb, a karamellánál tömörebb cukorka finom karamellás tölteléket rejtett, és azok, akik megkóstolták, nagyot nyelve mesélnek róla. Hamar szétolvadt a szájban, így rendszerint rekord sebesség alatt elfogyott.

Meggyfuré

Az elsőre szokatlan nevű tejdropsz mellé megérkezett a másik különleges nevű cukorka, a meggyfuré is. A meggyfuré a selyemcukorhoz hasonlóan kemény külsőt kapott, azonban nem vaníliás íze volt, hanem a nevéhez méltón meggyes, savanykás. Ugyanúgy szétrágtuk, mint az összes keménycukrot, mivel akkor jött a legjava: a meggyes töltelék. Persze, a szétrágás azzal járt együtt, hogy a cukordarabkák könyörtelenül beleragadtak a fogunkba, de a meggyszirupért megérte.

A furé franciául töltött cukorkát jelent, de az, hogy a rendszerváltás előtt miért esett pont a francia megnevezésre a választás, a mai napig rejtély.

Savanyú cukorka

A nevében tulajdonképpen benne van az íze, és tény, túl nagy meglepetésre nem számíthattunk, amikor ettük, de pont ezért szerettük. A málnás ízű volt a legnépszerűbb, és szinte soha nem lehetett egyet elszopogatni: a cukorkák párban ragadtak egymáshoz, a szemeket szétválasztani pedig sokszor szinte lehetetlen volt.

Rendszerint annyit ettünk belőle, hogy a cukorkaevést követően sajgott a szájpadlásunk. Az apró töltetlen cukorkát a mai napig beszerezheted szinte bármelyik boltban, és eldöntheted, mennyit változott az évtizedek alatt.

Krumplicukor

A krumplicukrot vagy szeretted, vagy messzire elkerülted. A kis táblákban kapható édesség első ránézésre bizalomkeltő, még a fehér szín is arra utal, itt bizony cukortúladagolásra lehet számítani. A préselt cukor fogat próbálóan kemény volt, így jó ideig elcsócsálhattuk - már aki szerette, mert  tény, volt, aki inkább mellőzte.

Az biztos, hogy a krumplicukorból mindig volt készleten, az ára is kedvező volt, így néha napján még az is ráfanyalodott, aki egyébként nem kifejezetten szerette. Ha nosztalgiázni támad kedved, még ma is hozzájuthatsz, a régi celofán csomagoláshoz hasonló borításban.

Medvecukor

A bocskorszíj talán még a krumplicukornál is megosztóbb volt. A konszolidált, illatos, színes cukrok világát egy huszárvágással vágta át, és egy egészen új vonalat képviselt. A fekete színű, leginkább egy feltekert gumiszalagra emlékeztető cukor ízét az ánizs határozta meg. Lássuk be, gyerekként nem feltétlen az ánizs íze az, amire vágysz, de érdekes kontrasztot alkotott a többi édességgel szemben, ez biztos.

 

Ezeket olvastad már?

Szólj hozzá!

Hozzászólások

A komment maximális hossza nem lehet több, mint 3969 karakter!

Még nem érkezett hozzászólás. Legyél te az első!