Felfedjük a házi focaccia 5 legnagyobb titkát, hogy te is könnyen elkészíthesd

Ugyan már lecsengőben van a házi kenyérsütési láz, sosem késő tökéletesíteni egy új péksüteményt vagy technikát. A kívül ropogós, belül légiesen buborékos focaccia első ránézésre emelt szintű feladatnak tűnhet, pedig egyáltalán nem az.

Ha nekivágunk a házi focaccia készítésének, egy dologra mindenképpen készüljünk fel: nem néhány perces műveletről van szó. Ez viszont semmiképpen se tántorítson el bennünket az otthoni sütéstől. Az elkészítési idő nagy része alatt egyáltalán nem kell majd a tésztával foglalkoznunk, sőt, jobb is, ha egy kicsit megfeledkezünk róla. De ne szaladjunk ennyire előre, ismerjük meg sorban a házi focaccia összes titkát.

Felfedjük a házi focaccia 5 legnagyobb titkát, hogy te is könnyen elkészíthesd

Titok #1: a liszt

Mint a legtöbb kenyérnél, itt is nagyon fontos, hogy jó minőségű liszttel kezdjünk neki a projektnek. A minőség azonban nem elég, a liszt fajtájával is legyünk válogatósak. Használjunk 00-s vagy kenyérlisztet, esetleg pizzalisztet.

Ezekre mind jellemző, hogy erősebb glutén képződik a velük készült tésztában. Ha kelt tésztáról, kenyérről van szó, mindig ezekkel dolgozzunk.

Titok #2: a víz

A hidratáció, vagyis a tészta nedvességtartalma szintén kiemelt szerepet kap a focaccia esetében. A víz és a szárazanyagok (liszt, só, élesztő vagy kovász) aránya határozza meg, hogy milyen lesz a kisült péktermék állaga.

A focaccia esetében a 90%-os hidratáció a cél. Ez a következő egyenletet jelenti: víz súlya (g) / száraz hozzávalók súlya (g) x 100.

A 90% egy nagyon nedves, ragadós tésztát jelent, amivel normális körülmények közt elképesztően nehéz lenne dolgozni. Mivel dagasztás ebben az esetben nem történik, csupán hosszas kelesztés a hűtőben, emiatt nem kell aggódnunk.

Titok #3: a kelesztés

Keleszteni csak meleg helyen lehet, ugye? De még mennyire, hogy nem! A hűtőben kelesztésnek számos előnye van, a lágyabb tésztától kezdve a mélyebb ízekig. Az előnyök közé tartozik az is, hogy szinte alig kell hozzányúlnunk a tésztához, csak hagynunk kell, hadd nőjön magától.

A focaccia nehezen kezelhető tésztáját pihentessük legalább egy napig a hűtőben. Miután összekevertük az összes hozzávalót, és összeállt a tészta, ne kezdjük el dagasztani, hanem tegyük egy gazdagon kiolajozott tálban a hidegre.

Egy nap alatt nagyjából kétszeresére kel a hidegben a tészta. Az olajos tepsire borítva egyengessük el, és hagyjuk szobahőmérsékleten egy óráig felmelegedni. Ez alatt az idő alatt másodszor is megkel majd egy kicsit.

Titok #4: az olaj

Az előző részben már többször szóba került az olaj. Ez nem véletlen, a focaccia készítésének elengedhetetlen szereplője a zsiradék. Ugyan a tésztába nem tettünk belőle, kívülről alaposan be kell olajoznunk.

Ne sajnáljuk az olajat, se a kelesztés alatt, se sütés közben. Az első fázisban megakadályozza, hogy a tészta beleragadjon a tálba, a sütőben pedig ettől lesz ropogós és aranybarna a kenyér alja és teteje.

A tepsibe önthetünk 3-4 evőkanállal belőle, miután pedig elegyengettük a tésztát, a tetejét is locsoljuk meg további 1-2 evőkanál olajjal.

Titok #5: a lyukak

Minden valamirevaló focaccia göcsörtös-lyukas felületű, ezekbe a mélyedésekbe pedig gyakran finomságokat is rejthetünk: olajbogyót, fokhagymát, fűszereket, aszalt vagy friss gyümölcsöt.

Ahhoz azonban, hogy ezek a sütő hőjében is megmaradjanak, elég határozottnak kell lennünk velük. Mind a tíz ujjunkat használva, nyomjuk a tésztát egészen addig, amíg nem érezzük a tepsit a kezünkkel.

A nyomkodást mindig közvetlenül a második kelesztés után és a sütés előtt végezzük el. Szórjuk meg a focacciát fűszerekkel, sóval és más tetszőleges kiegészítőkkel.

Ha tetszett ez a cikk, nézd meg a legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon vagy a YouTube-on!


Készítsd el ezeket is otthon:

Címlapról ajánljuk

További cikkek

3 recept segítségével megmutatjuk, hogy a jénai nem csak egy...

Biztos sokunk konyhájában lakik egy masszív, mégis törékenynek tűnő, sokszínűen bevethető, mégis unalmasnak ható, kiváló kulináris adottságokkal rendelkező, mégis gyakran lenézett üvegedény, amit jénainak hívnak. De mégis mik ezek a kettős érzések a tállal kapcsolatban, és hogyan lehetne őket eloszlatni? Talán a legjobb út a megismerés felé néhány egyszerű, de nagyszerű recepten keresztül vezet? Egy próbát mindenképpen megér!