Gyerek nélkül enni?!

Szülőként talán nem vagyok egyedül azzal az érzéssel, amikor év közben a folyamatos főzés, mosás, pelenkázás közben arról álmodozom, hogy milyen csodás lesz majd lepasszolni a gyerekeket a nyáron, és úgy élni egy kicsit, mintha olyan felnőtt volnék, aki azt csinál, amit akar. Aztán beköszönt a nyár, viszik a gyerekeket a nagyszülők, a rokonok, a táborok, és néhány nap alatt azon kapjuk magunkat, hogy minden, amit egész évben a csináltunk, az pontosan az, amit valójában mindig csinálni akarunk.

De mielőtt erre a nem kicsit patetikus felismerésre jutnánk, és sírva ölelgetnénk a gyerekek takaróját, azért túl kell esnünk néhány stáción, ami leginkább az étkezésben és a házimunkában követhető nyomon.

Végre lehet egészségtelen gyorskajákat enni! Reggelire, ebédre, vacsorára - elmenni érte, megrendelni, és közben egy csöppet sem szégyenkezni. Nincs mosogatás, de még szükség sincs rá.

A gyorsétel-túladagolástól borzasztó állapotban vagyunk, egész nap eszünkbe sem jut az evés. Végre ezt is megtehetjük lelkiismeret furdalás nélkül. Nincs mosogatás, de még mindig nincs szükség rá.

Kezdünk megéhezni, konstatáljuk, hogy a hűtő üres, az utolsó fél kiflivel ölni lehet, olyan kemény. Kifőzünk egy tésztát, nyakon öntjük olívaolajjal, és Jamie Olivernek képzeljük magunkat. Még mindig semmi szégyenérzet. Nincs mosogatás, de tulajdonképpen még mindig nincs rá szükség.

Rávesszük magunkat egy minibevásárlásra. Iszonyú csípős, agyonfűszerezett ételeket főzünk, végre nem kell a gyerekek miatt kihagyni a chilit. Nincs mosogatás, pedig a lassan szükség volna rá. Ezzel párhuzamosan némi kellemetlen szégyenérzet is befészkeli magát a konyhába.

Megesszük a tegnapi maradékot - nagyon csíp. A konyhában tartózkodni kifejezetten rossz érzés, próbáljuk elkerülni. A mosogatás és a magányos szülő harcában még mindig mi állunk nyerésre. A szégyenérzet egyre fokozódik.

Nagyon berágunk magunkra, veszünk egy mély levegőt, elmosogatunk, kitakarítunk, bevásárolunk, majd megfőzzük a gyerekek kedvenc ételét, és bánatosan behabzsoljuk.

Megint egy évig vágyakozunk erre a csodálatos 6 napra.