Ahogy egy olasz legszívesebben elsírná magát, annak láttán, hogy mit művelnek szerte a világon a pofonegyszerű carbonarájukkal, mit hívnak egyes országokban bolognainak, hogy a milániói sertésborda létezéséről már ne is beszéljük (ilyen étel Olaszországban valójában nincs), úgy tudnak a magyarok felháborodni azon, miféle kreálmányokat hívnak gulyásnak más országokban.
Leves?
Kezdjük ott, hogy a gulyás egyre inkább csak itthon jelenti azt, ami – azaz egy tartalmas leves, amelyben bár vannak különféle zöldségek, még véletlenül sem emlékeztet sem a ragukra, sem a pörköltre, sem más egytálételre. Ezen az információn minden bizonnyal minden nem magyar gulyásrajongó meglepődne, mert a gulyás külföldön nem más, mint egy húsos, zöldséges ragu, amit esetenként magyar fül számára egészen hajmeresztő összetevőkkel szokás készíteni.
Ha hajlandóak vagyunk egy kicsit félretenni az előítéleteinket, és egy pillanatra elengedjük, hogy a gulyásba meghatározott zöldségek és hús kerülhet csak, és a goulashra úgy tekintünk, mint egy másik ételre, valamire, aminek köze van ugyan a magyarokhoz, de csak épp annyira, mint amennyire köze van a tejszínes carbonaranak az olaszokhoz és a fűszeres curryknek az indaiakhoz – egyes elemek akár stimmelhetnek, megidézhetik az adott konyhát, mégis egy másik ételről van szó – , akkor meglepően finom ételekkel is megismerkedhetünk.
A gulyás, azaz elnézést, a goulash egy nagyon sokféleképpen elkészíthető finomság, ha felütjük az internetet, kapásból tucatnyi, teljesen különböző elkészítési módot találunk rá.
Pörkölt?
Kezdjük ott, hogy a legritkább esetben gondolnak levesre azok, akik gulyásfőzésre adják a fejüket, helyette egy tartalmas, húsos, zöldséges ragura, amit angolul stew-nak hívnak, és szokás pörköltnek fordítani, de a stew sokkal gazdagabb, több alkotóelemet magába fogadó étel, mint a mi letisztult, hús-zsír-hagyma-paprika szigorú arányain alapuló pörköltjeink. A goulashba kerülhet tehát sárga és fehérrépa (vagy pasztinák, amely sok helyen jobban elterjedt), krumpli, zeller, paradicsom, sőt akár pritaminpaprika is – a lényeg, hogy minden egy lábasban fő össze.
Milyen húsból?
Míg hagyományosan marhahúsból készül, itthon is sokan vannak, akik sertésből főzik a gulyáslevest, de külföldön még ennél is tovább mennek.
Míg itthon a felkockázott húst használunk, addig vannak olyanok, akik arra vetemednek, hogy darált húsból főzik a goulasht, amely így aztán már tényleg egy teljesen más étel lesz, de nem feltétlenül lesz rossz.
Ha belegondolunk, egy jó tartalmas mexikói, babos chilibe is az kerül, miért ne próbálhatnánk meg úgy is...
Paradicsom? Tészta?! Sajt?!?
Ha pedig lúd, hát legyen kövér, nyugodtan engedjünk el minden elvárást és szokást, és menjünk az árral: a Delish szakácsa például egészen magabiztosan állítja, hogy a legjobb goulash úgy készül, hogy az ember belefőzi a makarónitésztát (!) is a raguba, ami egyébként meglehetősen sok olaszos karakterrel is rendelkezik – van benne például egy jó nagy adag felkockázott paradicsom és olasz fűszerkeverék is – , és a végén megszórja az egészet egy jó nagy adag chedar sajttal. Ha eltekintünk attól, hogy ez az étel nem gulyás, el kell ismernünk, hogy kifejezetten finom lehet – jó szaftosra és ízesre főtt húsos-sajtos tésztáról van szó, ami egy hideg őszi vagy téli estén igazán kiadós vacsora lehet az egész családnak.
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Még több konyhai trükköt leshetsz el innen:
