Ha az ember kicsit jobban nekilódul, könnyen külföldön találhatja magát. Így történt ez velem a hétvégén, amikor átugrottam Topolyára, déli határunkon túlra.
{ GALÉRIA = title:Szerb%20gibanica, 1,2,3,4,5,0 }
Éspedig, ha ott járok, akkor mindenképpen beugrom Sipihez és Katihoz. Sipi egy gourmand, egyszerűen azzá lett az idők folyamán. Szeret kísérletezgetni, nagy gonddal választja ki az alapanyagokat, és mindig a tökéletességre törekszik. És a legfontosabb, szereti amit csinál. Ettől aztán nem könnyű kuktáskodni mellette. Legtöbbször nekem csak annyi a feladatom, hogy odanyújtom neki a tálat, már ha kéri egyáltalán, de leginkább csak arra ügyelek, hogy legyen bor a poharában és az enyémben is persze. Azt azért nehéz elrontani!
A bor elengedhetetlen kelléke a konyhának és a jó beszélgetéseknek. Rendszerint valami általa felfedezett különlegességet kóstolunk. Nem kell most aranyárban mért pucckategóriára gondolni, ezek kiváló mindennapi borok. Különlegességük származásukban rejlik: Macedónia, Bosznia, Montenegró, Horvátország és Vajdaság. Jobbnál jobbak.
Na de kanyarodjunk vissza a konyhapulthoz. A spájzban volt rétestészta és túró. Borkorcsolya gyanánt ugyebár sósnak kellett lennie, mivel nem a desszertboroknak hódoltunk. Megvan, legyen gibanica! Felütöttük hát Katalin receptes könyvét, amit még a bákó (nagymama) kezdett el írni, innentől kezdve pedig garantált volt az eredmény.
A gibanica tradicionális szerb étel. Fő alkotóelemei a túró, juhtúró és rétestészta. Könnyen elkészíthető, ízletes és laktató. Főétel gyanánt vendégvárónak tökéletes. A gibanica a rétestészták borzas báránya, főleg, ha van benne juhtúró is! Márpedig úgy az igazi.
NoSalty-tipp: Szezonban ki ne hagyjuk belőle a medvehagymát!
És ezért a finomságért nem kell rögtön a szomszédba szaladni, itthon is megvan hozzá minden alapanyag, sőt! A balkáni borokat pedig nyugodt szívvel helyettesíthetjük akár egy jó szekszárdi vörössel. A lényeg a minőség, ahogy egy igazi gourmand is mondaná!
