Ahogyan a lepcsánka sem mindenhol lepcsánka, mert tudjuk, néhol az már tócsi vagy tócsni, így tájegységenként is más íze van a bornak és más-más íze az ember szavának. A Dunántúli-dombság felé portyáztunk, és betértünk Hegymagasra.
Ez pontosan így történt, ugyanis utunk vezetett tovább is, egészen Zalaszántóig. Érdemes volna arról is ejteni pár szót, mert van ott csodásan helyrehozott vízimalom és mézeskalácsház is, akár csak a mesében, sőt a Kovácsi-hegyen Európa legnagyobb buddhista szentélye, a Sztúpa. De maradjunk Hegymagasnál és a tollfosztásnál, amiről a történet szól.
Hegymagas a Szentgyörgy-hegy lábánál fekszik, alig több mint 300 lelket összetartó település, kitűnő adottságokkal. Közel a Balaton, még közelebb a hegyek, a pincék rejtekében pedig remek olaszrizlinget dédelgetnek a hordók.
Nyáron könnyű elütni az időt, amikor hét ágra süt a nap, de tavasszal, vagy akár ősszel is akad tennivaló, hiszen a szőlő sokszor rabszolgát kíván magának. Ilyenkor, télvíz idején múlnak csak lassabban az órák és a napok.
{ GALÉRIA = title:Tollfoszt%C3%B3%20b%C3%A1l%20Hegymagason, 0,1,2,3,4,5,6,7 }
A tollfosztás ugyebár olyan, mint a birkanyírás, csak a liba a főszereplő, azok puha pehelytollaiból tömik meg a cihát. Varrnak hozzá szép huzatot, és kész is a párna vagy a dunyha. Csakhogy itt liba mutatóban sem volt, így a meglévő öreg párnákból szedték ki a régi tollat, amit aztán kiválogattak és újat készítenek belőle. Szállt is a toll rendesen, amikor a faluház ajtaján beléptünk.
Miért is jó egy ilyen összejövetel, azon túl, hogy a párna miatt már biztosan nem lesznek álmatlan éjszakáink? Talán mert alkalmat ad az együttlétre, a beszélgetésre, nevetésre, kóstolásra? Igen! Kell ennél jobb időtöltés így télen, amikor korán öreg estébe fordul a nap? Úgy gondolom, nem.
Mi belekóstoltunk a tollfosztó bál és a finomabbnál finomabb sütemények ízébe. Elfogultság nélkül mondhatjuk, egyik jobb volt, mint a másik, és tisztában vagyunk vele, hogy ezek a süticsodák azért is voltak szépek és ízletesek, mert a kiváló alapanyagokon és a bevált praktikákon túl, volt bennük bőven szeretet is, ami az egyik legfontosabb alapanyaga mindennek, így a boroknak is, amelyek csak fokozták az egyébként is remek hangulatot. Idővel indulóra vettük, és jó vidéki szokás szerint, nem távoztunk üres kézzel. Köszönjük a hegymagasi vendéglátóinknak a felejthetetlen délutánt, akik lassan 20 éve fosztják a tollat, még akkor is, ha arra liba már nemigen akad.
Íme, Éva néni sütijének hangos receptje! Hamarosan még több hegymagasi receptcsodával térünk vissza. A fotókat Apró Gábor készítette.
