Étel és politika: így befolyásolták a békét és a háborút a finom falatok

A szívet és az elmét legegyszerűbben a gyomron keresztül lehet megnyerni – ezzel talán mindannyian egyetértünk. A finom falatok szinte mágikus hatással vannak ránk, és ha akarják, szerelembe esünk, ha pedig úgy tartja kedvük, bizony háborút robbantunk ki.

Talán nem is gondoltuk volna, de az ételeket a politikai kapcsolatok kialakítása közben is tudatosan használják: ez a gasztrodiplomácia. Ráadásul ennek hagyománya nem újkeletű: ősidők óta bevett szokás az ízekkel befolyásolni másokat.

Étel és politika: így befolyásolták a békét és a háborút a finom falatok

Gasztrodiplomácia és kulináris diplomácia

A kulináris diplomácia és a gasztrodiplomácia kifejezéseket a 2000-es évek eleje óta használjuk és Paul Rockower, illetve Sam Chapple-Sokol közdiplomáciai tudósok munkájának köszönhetjük. Nem titok: az étel az emberek életének és kultúráinak közös dimenziója, amit a döntéshozók és a diplomaták alaposan ki is használnak, céljuk elérésének érdekében.

A kulináris diplomácia a hagyományos diplomácia céljait szolgálja és gyakran része a diplomaták és politikusok mindennapjainak.

A gasztrodiplomácia ezzel szemben egy olyan kormányzati gyakorlat, amely az ételen, mint nemzeti kulináris örökségen keresztül szeretné megdobbantani a közönség szívét.

Célja, hogy más államok és azok polgárai pozitív élményekkel gazdagodjanak egy adott országról.

A finom falatok segítségével az emberek nem közvetlen érdekérvényesítéssel, hanem érzelmi alapon próbálnak hosszútávú kapcsolatokat kialakítani és hatni egymásra, hiszen az étel hozzájárulhat az ellenségeskedés csökkentéséhez, az előítéletek felszámolásához.

Nekünk magyaroknak is volt kiemelkedő hírnevű gasztrodiplomatánk, Gundel Károly személyében, aki gyűjtötte a helyi specialitásokat, amiket modern technológiákkal ötvözött. A gasztronómiai géniusz többek között olyan kultikus magyar fogásokkal öregbítette országunk hírnevét, mint a somlói galuska és a Gundel-palacsinta.

Régi tudomány

A kulináris diplomáciát és gasztrodiplomáciát, az ételeket és a konyhát, a kultúrák közötti megértés eszközeként használják. A történelem folyamán rendszeresen alkalmazták: az ókori Görögország nyilvános ebédei a békeszerződéseket zárták le, Talleyrand francia nagykövet pedig a bécsi kongresszuson folytatott tárgyalások során vetette be a konyhaművészetet.

Az egyes országok azóta is folyamatosan arra bíztatják polgáraikat, hogy az ételen keresztül ismerkedjenek meg más kultúrákkal.  Az érzékenyítés elvére alapították meg a pittsburghi és oaklandi Conflict Kitchent is, ahol kizárólag olyan országok ételeit szolgálják fel, amelyekkel az Egyesült Államok konfliktusban áll.

Történelmünk során az étel összekapcsolta az embereket, miközben átszelte a kulturális és földrajzi távolságokat. Gondoljunk csak a régi kereskedelmi útvonalakra, ahol fűszereket, kávét és cukrot árultak.

A történelmi feljegyzések alátámasztják, hogy elődeink szociális életük nagy részét étkezések közben élték. A régészek és antropológusok úgy vélik, hogy a közösségi étkezés olyan kulcsfontosságú szerepet játszott a fejlődésünkben, ami megkönnyítette az emberek közötti kötődés kialakulását és fenntartotta a társadalmi kohéziót.

Robin Dunbar evolúciós pszichológus ezt azzal magyarázta, hogy a közös étkezés izgatja az agy endorfin rendszerét, a boldogsághormon pedig fontos szerepet játszik a társadalmi kötődés kialakításában.

Ha időt szánunk arra, hogy közösen üljünk le étkezni, akkor olyan kapcsolatok jöhetek létre, amelyek nagy hatással vannak testi és lelki egészségünkre, boldogságunkra és jólétünkre, sőt az életcélunkra is.

Történelmünk során az étel összekapcsolta az embereket

Nem véletlen, hogy a kompánia szavunk a latin „cum pane” kifejezésből ered, ami annyit jelent, mint megosztani valakivel a kenyerünket.

Jean-Anthelm Brillat-Savarin francia politikus és gasztronómus így írt a közös étkezés erejéről: „olvassátok el a történészek írásait Hérodotosztól kezdve egészen napjainkig, és meglátjátok, hogy soha nem volt még nagy esemény, még az összeesküvések sem, amelynek ötlete nem étkezés közben fogant, lett kidolgozva és megszervezve”.

A tudósok is vizsgálták

Való igaz, szeretjük racionális lénynek gondolni magunkat és azt hinni, hogy meghozott döntéseinket nem befolyásolják az általunk elfogyasztott ételek. Az igazság ezzel szemben az, hogy minden nap eltérünk a racionalitástól.

Gregory Razran pszichológus 1940-ben egy ebédtechnika néven elhíresült kísérlettel igazolta az étel gondolkodásunkra gyakorolt ​​hatását. Olyan szállóigeként terjedő szociálpolitikai kijelentéseket mutatott be közönségének, mint a „Le a háborúval és a fasizmussal!”, „A világ dolgozói egyesüljenek!”, vagy az „Amerika az amerikaiaké!”.

A kísérlet alatt 24 embernek kellett értékelnie ezeket a mondatokat a személyes értékrendjük, a társadalmi hatékonyság és az irodalmi érték szempontjából.

A szlogeneket ezután két csoportra osztották: az egyik felét bemutatták, miközben a résztvevők ingyen ebédeltek, a másik rész prezentálása során pedig folyamatosan rothadt szagnak volt kitéve a közönség. Azok az állítások, amelyek az étkezés alatt hangzottak el, lényegesen magasabb besorolást kaptak, mint azok, amelyek közben büdös volt.

Egy kutatás során az is kiderült, hogy azok az emberek, akiknek ugyanazokat az ételeket szolgálják fel, nagyobb valószínűséggel bíznak egymásban és simítják el a problémákat. Nem véletlen tehát, hogy az üzleti ebédek a siker érdekében gyakran ízes bor és finom falatok mellett köttetnek meg.

Ha tetszett ez a cikk, nézd meg a legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon vagy a YouTube-on!


Az étkezésnek nagy szerep jut az életünkben:

Forrásunk volt

Hozzászólások

Címlapról ajánljuk

További cikkek