Egy étel, amiért a szegények és a királyok is ugyanúgy rajongtak - tudj meg többet az imádott pizzádról!

Egy monda szerint a pizzát egy szegény vándornak és az őt vendégül látó, jószívű asszonynak köszönhetjük. Egy biztos: a királyok is örömmel falatozták.

Te ismersz olyan embert, aki nem szereti a pizzát? Mi nem, de annak ellenére, hogy a pizzát mindenki örömmel falatozza, az eredetéről, a történetéről szinte semmit nem tudunk.

Pizza az ókorban

Egy népszerű magyarázat szerint a pizza neve a picea szóból eredeztethető, ami az ókori Rómában a kemencében sütött kenyérlepényt jelentette. Mások szerint a latin pincere szóra vezethető vissza, ami összegyúrnit jelent.

Az egyik legelterjedtebb történet szerint ma nem ismernénk a pizzát, ha egy szegény vándor, nem kér segítséget egy idős asszonytól. Történt egyszer, hogy egy ágról szakadt vándor szállásért és élelemért kopogtatott be egy olasz falu házának ajtaján. Mivel a kenyértészta még csak kelt, a gazdasszony kenyérlepényt sütött ki, amire azt pakolt, amit otthon talált: zöldségeket, paradicsomot, valamint sajtot, és megalkotta a világ egyik legkedveltebb ételét, a pizzát.

Egy másik monda szerint az olasz katonák vitték haza Palesztinából alepénykenyérreceptjét, ami valójában a macesz volt. A pizza eredetének harmadik, szintén kevésbé mesés története a görögökhöz kapcsolódik, akik Dél-Olaszországban éltek, ahol meghonosították a pizzát. A görögök mellett más nemzetek is ismerték a pizzát: Vergilius Aineiasz című művében ír először a pizzához hasonló ételről, de Pompei-ben is találtak pizzaszerű ételt, és Egyiptomban, ahol az uralkodók születésnapjára fűszeres kenyérféléket készítettek, továbbá Babilóniában is szerették, amiről Hérodotosz is írt. Bár akkoriban még egészen másként készítették, az őspizza már Krisztus előtt a 3. században is létezett.

Margherita királyné tiszteletére sütött pizza

Az 1800-as évekig a pizzát Európában még nem paradicsomos alappal, hanem tejföllel, zsírral kenték meg. A paradicsomot hiába ismerték már a 16. században, akkoriban még mérgezőnek tartották, így először Nápolyban kezdték el használni, ezután lett csak a pizzák nélkülözhetetlen alapja. Néhány száz éve a pizzát előszeretettel árultak az utcán, amit a szegényebb rétegek ettek.

Az első pizzéria 1780-ban nyílt meg, Pizzeria Pietro (ma Pizzeria Brandi) néven, majd a klasszikus, beülős éttermi változat Antica Pizzeria néven a 19. század elején, 1830-ban fogadta a vendégeit. Utóbbi érdekessége, hogy az étterem a mai napig működik a Via Port’Alba 18. szám alatt.

A ma ismert pizzát Raffaele Espositónak tulajdonítják, aki a Pizzeria Brandi, ma is működő sütödéjében dolgozott. Ő készítette el Savoia I. Umberto király, valamint Margherita di Savoia királyné látogatására a világ első Margherita pizzáját. A neves pizza 1889-ben az olaszok színeiben pompázott: zöld bazsalikommal, fehér mozzarellával és piros paradicsommal a tetején.

Nem Olaszországban volt a legnépszerűbb

Bár logikus lenne azt gondolnunk, hogy ezután egész Olaszországban gyorsan elterjedt a pizza, azonban ez csak egy nagy kitérő után valósult meg. A 18-19. században az Amerikában letelepedett szegény dél-olaszok vitték magukkal a pizza receptjét. A 20. század elején Gennario Lombardi New Yorkban megnyitotta az első pizzéria kapuját, és az étel végül Amerikából indult el a népszerűség útján. Európában a ’60-as, Olaszországban csak a ’70-es évek végére lett népszerű.

Amíg a Margheritát olasz, addig a Hawaii pizzát egy amerikai görög férfi, Sam Panopoulos alkotta meg. A paradicsomos alapú, sonkás-ananászos tészta receptje 1962-ben Ohio-ban született meg, a Hawaii hamburger után szabadon.

Persze, ebben sincs teljes egyetértés, ugyanis mások szerint a Hawaii pizzát a németek találták fel egy 1950-ben készült ételük után. Akármelyik történet is rejti magában az igazságot, a kelt tésztából készült, korong alakú, feltéttel megpakolt tésztát a legtöbben az olaszoknak tulajdonítjuk, és nekik rebegünk hálát, miközben az olvadó sajttal díszített szeletekkel a szánk felé közelítünk.

Ezeket olvastad már?

via és via

Hirdetés

Támogatott tartalom

A Budafoki élesztővel húsvétkor is élmény a sütés

Mi jut eszünkbe, ha a Budafoki élesztőre gondolunk? Generációk óta a magyar háztartások elengedhetetlen kelléke! Használatával sütéskor különleges lehetőségek sora nyílik meg előttünk. Ám mindenki számára talán a legszebb, semmihez sem hasonlítható élmény, amikor a vele készült friss kalács illata betölti otthonunkat, azonnal meghitt hangulatot teremtve a közelgő húsvét idején is. Nekünk ezek az első gondolataink a Budafoki élesztő kapcsán, amelynek neve az idő előrehaladtával összefonódott a magyar konyhával.

Címlapról ajánljuk

További cikkek