Nincs megfelelő magyar megfelelője az angol „binge-eating” kifejezésnek, ami egy sor evészavar kapuőre lehet – talán úgy fogalmazhatjuk meg a legjobban, hogy kontrollálatlan habzsolás, amit aztán bűntudat követ, és aminek általában lelki eredetű okai vannak. Akik így habzsolnak, rendszerint úgy érzik, kikerül a kezükből az irányítás, és képtelenek megállni, ráadásul jellemzően nem is egészséges ételeket, hanem gyorskaját és édességeket fogyasztanak. Sokan akkor habzsolnak, ha valami rossz történt az életükben, vagy stresszes időszakot élnek át, és ez egyfajta válaszreakció számukra a helyzetre.
Ez arra vezette rá a kutatókat, hogy megnézzék: vajon van-e összefüggés a stressz és az agy gátló kontrollért felelős területe között. Ilyen gátló kontroll például az önkontroll is, ami segít, hogy abbahagyjuk az evést, ha már nincs szükségünk több ételre. A Cambridge-i Egyetem kutatói azt találták: bár a stressz kétségkívül hat az agyra, nem okoz stressz előidézte impulzivitást. Ez azt jelenti, hogy bár a stressz tényleg káros az agyra, nem okoz olyan változásokat benne, amelyek hatására a habzsolás önkéntelen volna.
A kutatásban étkezési zavarokkal küzdő és egészséges embereket figyeltek meg: egy gombot kellett megnyomniuk, amikor a képernyőn a vonal egy adott helyre ért. Néhány esetben a vonal előbb állt meg, minthogy az adott helyig elért volna, a kutatás célja pedig az volt, hogy ilyenkor félig tudatosan, félig tudattalanul meg tudják-e állni az alanyok, hogy megnyomják a gombot. A kísérletet elvégezték nyugodt és stresszes környezetben is, és azt találták, hogy még az étkezési zavarokkal küzdőknek sem volt problémájuk az impulzuskontrollal a stresszes szituációkban.
Ez azt jelenti, hogy a kontrollálatlan habzsolásnak nincsenek agyi okai még stresszes időszakban sem – egyszerűen lelki okokból nyúlunk ilyenkor a nassolnivalókhoz, pedig a fizikai folyamatok szerint meg tudnánk állni, hogy ne együk túl magunkat.
Ezeket olvastad már?
