Valójában többet árthat az agynak a napközbeni alvás, mint amennyit használ – legalább is ez derült ki egy friss amerikai kutatásból, amely kapcsolatot talált a szundikálás és az Alzheimer-kór kialakulása között. A szakértők szerint két irányú kapcsolat van a szunyókálás és az agy öregedése között. A túlzott napközbeni alvás előrevetítette az Alzheimer-kór későbbi kialakulásának kockázatát. Ugyanakkor az Alzheimer-kór magában a napközbeni szunyókálások számának növekedéséhez vezetett, ahogy a betegek idősödtek. Tehát a sok szundítás hajlamosabbá tehet az Alzheimerre, de az Alzheimer-kór is feltételezi, hogy egyre többet alszol napközben.
Eredményeink nemcsak azt sugallják, hogy a túlzott napközbeni alvás az Alzheimer-kóros demencia megnövekedett kockázatát jelezheti, hanem azt is, hogy a napközbeni szunyókálás évenkénti növekedése a betegség romló klinikai progressziójának jele lehet. Tanulmányunk fokozott figyelmet fordít a 24 órás alvási mintákra – nemcsak az éjszakai alvásra, hanem a nappali alvásra is – az idősebb felnőttek egészségi állapotának monitorozása érdekében
– mondta Peng Li, a Brigham and Women’s Hospital kutatója.
Bár az alvás feltétlenül szükséges az emberi egészséghez, a napközbeni szunyókálás előnyei nem ilyen egyértelműek. Bár egyes tanulmányok azt találták, hogy egy rövid napközbeni alvás javíthatja a motoros készségeket és a memóriát, mások arra az eredményre jutottak, hogy a szunyókálások nem pótolják az éjszakai alváshiányt, sőt, még a szívet is károsíthatják.
Az amerikai kutatók most több mint 1000 felnőttet vizsgáltak, akiknek átlagéletkora 81 év volt.
A résztvevőknek egészségfigyelő karkötőt kellett viselniük, ez lehetővé tette, hogy azonosítsák az alvási szakaszokat is. A csapat ezután kiszámította minden egyes személy szunyókálásának időtartamát és gyakoriságát.
Az eredmények azt mutatják, hogy az alvás időtartama és gyakorisága egyértelmű összefüggésben van az életkorral. Ezenkívül a csapat megerősítette, hogy két irányú kapcsolat van a nappali alvás és az Alzheimer-kór – a demencia leggyakoribb formája – kialakulása között. A szakértők azt is megállapították, hogy a demens betegek körében a napközbeni alvás mennyisége a betegség előrehaladtával nőtt. Ez különösen igaz volt az idősebb felnőttekre, akik már a neurodegeneratív állapot erős tüneteit mutatták.
A kutatók legközelebb azt tervezik vizsgálni, hogy ha beavatkoznak, és csökkentik a nappali alvás arányát, az segít-e a kognitív leépülés megakadályozásában.
Még több cikk az alvásról:
