Az első részben – amit egyébként ITT olvashattok, ha lemaradtatok volna róla – , leginkább arról meséltem, miken kellett változtatnom az étrendemben, hogy beinduljon a fogyás. Most viszont arról szeretnék írni, milyen mozgásformákat iktattam be, hogy könnyebb és hatékonyabb legyen a folyamat.
Mindig is furán viszonyultam a testemhez. Emlékszem, már gyermekkorom óta küzdöttem a súlyommal és azzal, hogyan nézek ki. Sok bántás ért már az oviban is, és igazából sosem tetszett az, amit a tükörben láttam. Valahogy azt éreztem, fölösleges megmozdulnom, mert ennek a testnek úgyis mindegy.
Aztán jött a fordulópont, amikor is egy csúnya beszólás miatt végleg úgy döntöttem, hogy változtatok, és mindent megteszek azért, hogy megbékéljek a testemmel. És utólag visszatekintve őszintén úgy gondolom, hogy sportolni nemcsak azért kell, hogy tónusosabbak legyünk, hanem azért is, hogy megismerjük, megszeressük a testünket.
Kilencvenhat kilósan megmozdulni nem éppen leányálom
Már egy nagyobb séta is komoly gondokat okozott, nemhogy egy 1,5 órás kardióedzés. Emlékszem, az elején titkon reménykedtem, hogy elég lesz csak diétáznom ahhoz, hogy lefogyjak, a program elindításánál azonban a fitneszgurum rögtön leszögezte, hogy szeretné, ha heti négyszer lejárnék edzeni. Ebből egy az ő keddi órája, a többi három pedig edzőtermi súlyzós edzés legyen.
Mondanom sem kell, hogy az első 1,5 órás kőkemény aerobik után azt hittem, meghalok, annak ellenére is, hogy sokat elcsaltam belőle. A személyi edzésnél azonban erre nem volt lehetőségem, még úgy sem, hogy kiscsoportban edzettünk, hiszen a mentorom minden egyes mozdulatomat figyelte. Szavakkal nem tudom leírni, milyen érzés volt, amikor teljesítettem az első két órás, súlyzós edzést. Emlékszem, hogy a végén odajöttek a többiek pacsit adni, és megkönnyeztem, mert annyira büszke voltam magamra.
Az első két hét borzalmasan nehéz volt
Állandó izomláz gyötört, volt olyan is, bevallom, hogy a sírás kerülgetett a hatalmas fájdalom miatt. Aztán valahogy átlendültem a holtponton. Eleinte mindig nyávogtam, hogy edzésre kell mennem, de két-három hét után már vártam. Minden egyes nappal könnyebb volt egy-egy mozdulatot végrehajtani, és nemcsak azért, mert növekedett az állóképességem, hanem mert a súlyom is folyamatosan csökkent. Emellett javult a tartásom, és az energiaszintem is sokkal magasabb lett. Soha nem gondoltam volna, hogy élvezetet okoz majd az edzés.
Ráadásul remek stresszlevezető
Én sajnos sokáig bele-belecsúsztam abba a hibába, hogy ha rossz kedvem volt, akkor ettem valamit. Ebben az időszakban azonban megszűntek a falási rohamok, és szerencsére azóta sem tértek vissza. Egyszerűen megtanultam őket kezelni.
Persze valószínűleg az érzéshez az is sokat hozzátett, hogy az edzőterem, ahová jártam, egy viszonylag picike terem, ahol mindenki ismer mindenkit, így egymást is biztatjuk és támogatjuk. És persze az Instámon is rengeteg pozitív üzenetet kaptam, különösen azután, hogy kikerült rólam az első előtte-utána kép.
Sokkal tónusosabb lettem
Talán soha életemben nem voltam még olyan feszes, mint akkor. Bizony, még most sem. Én sokáig azt hittem, hogy csak a vékony lányoknak érdemes edzenie, pedig fantasztikusan formál mindenkit. (Tudom, hogy ez egyértelmű, nekem valamiért mégsem volt az, vagy egyszerűen csak jó kifogás volt.)
Aztán volt egy pár hónapos visszaesés, kicsit elhanyagoltam az életmódváltást, mert jobban lekötöttek a magánéletemben felmerülő problémák. Mégis, amikor úgy döntöttem, hogy újra belevágok a fogyókúrába, tudtam, hogy az edzéseket is szeretném visszavezetni az életembe.
Leginkább a karantén miatt, de elkezdtem futni. Bár minden egyes mozdulat fájt, valahogy ez a fajta testmozgás volt az, ami annyira kikapcsolta az agyamat, hogy csak erre tudtam koncentrálni. Tudni kell, hogy nálam kicsit bonyolultabb a futás témaköre: 14 éves koromban eltört a síp- és a szárkapocscsontom, ezért azt mondták az orvosok, sosem fogok tudni rendesen, fájdalmak nélkül futni. Mégis, valahogy kifejlesztettem egy módszert, amivel sikerül körülbelül 3 kilométert teljesítenem. De nyilván az is közre játszik, hogy közel 30 kilóval kevesebben sokkal könnyedebb bármifajta sportot űzni...
A futás mellett pedig igyekeztem rengeteg hasizomgyakorlatot végezni, mivel az alhasam igencsak megereszkedett. Sajnos gyorsan kiderült számomra, hogy hiába végzek 100 felülést és hasprést, ez bizony nem lesz elég.
És hogy ilyenkor mit lehet tenni? A következő részből kiderül!
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg a legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon vagy a YouTube-on!
Ezeket olvastad már?
10 kedvenc kajajelenetünk klasszikus karácsonyi filmekből
Karácsonyi, illetve gasztronómiai témájú filmekről többször írtunk már, így nem maradt más hátra: összegyűjtöttük a kedvenc ételközpontú jeleneteinket karácsonyi filmekből!
Rosanics Petra
Gyorsabban érik a banán ezzel az 5 perces trükkel
Csak zöld banánod van, de szeretnél azonnal érett, édes gyümölcsöt enni? Elmondjuk, hogyan érlelheted meg a banánt a leggyorsabban, akár percek alatt.
Nosalty
Így készülj elő a karácsonyi sütésre a konyhádban, ha jót...
Ha imádsz sütni, és alig várod a karácsonyi időszakot, mutatunk néhány egyszerű trükköt, hogy le is tudd nyűgözni a családot, de mégse töltsd a konyhában az ünnepeket.
Nábelek Zsófi
Így készül szerintünk a tökéletes, omlós HÓKIFLI
A karácsonyi időszak egyik legkedveltebb süteménye a hókifli. A porcukros, puha és omlós süteményt már akár december első napjain is elkészítheted, mutatjuk, szerintünk hogyan érdemes.
Nosalty
