A konyhában hétközben a gyorsaság dívik. Rendben van, de hétvégén adjuk meg a módját, készítsünk különleges fogásokat! Kezdjük mindjárt a levessel, hisz anélkül, mit ér a hétvégi asztal?
Fehér abrosz és porcelán
Néha irigykedve nézem a századforduló táján játszódó filmek étkezési jeleneteit. A család és a vendégek összegyűltek, lassan ettek, előételt, levest, főételt, desszertet, sajtot, gyümölcsöt... közben beszélgettek, kacarásztak, majd a hölgyek átvonultak a szalonba kávézni, az urak pedig egy konyakkal és szivarral tárgyalták a világpolitika eseményeit. Mindenki tudta, hogyan kell megfogni a poharat, melyik ételhez milyen evőeszköz illik, és hogy milyen irányból kell szedni az érkező tálról. Aztán rögtön eszembe jut, hogy milyen elképesztően kényelmetlen lehetett a két órás étkezést fűzőben végigülni, udvariasan csacsogni, és férjhezmenés előtt repeta nélkül élni. Ilyenkor aztán rájövök, hogy jó nekem a XXI. században, és ha nagyon szenvedek az órákig tartó étkezések hiánya miatt, nosza rajta, ott van rá a hétvége!
Alapos kutatómunka
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy minden hétvégét töltsünk a konyhában - isten ments. De néha, ha nagyon vacak az idő, vagy ünnep közeleg, vagy csak olyan a hangulatunk, próbáljunk ki egy-egy olyan fogást, amire a szürke hétköznapokban esélyünk sincs. Mert van gyors gulyásleves, és húsleves fél óra alatt...de azért az igazira ennél kicsit tovább kell várni! Ha rávesszük magunkat, hogy elkészítünk egy ilyen nosztalgialevest, ne restelljünk jól utánaolvasni - például egy régi szakacskönyvben, de jó támpontot adhat egy regény is. Van ember a földön, aki nem éhezett meg Krúdyt olvasva?
Hétvégi menü: a századforduló remekei >>
Százféle hozzávaló
Ha pedig a kutatómunka megvolt, irány a piac! A gulyásleves készüljön marhalábszárból, a palóc ürüből, a vadragu vaddisznóból, és próbáljuk ki egyszer a húslevest kakasból, esetleg fácánból. Ne sajnáljuk a hozzávalókat, szerezzünk be friss fűszernövényeket, háztáji húst, házi tejterméket és még földes, vegyszermentes zöldségeket. Ne akarjunk gyorsítani a folyamaton, ne legyen "lájtos", csak olyan, ahogy száz éve is megfőzték volna. Ha pedig az egész kész, terítsünk meg fehér abrosszal, a nagyi Herendijével, és élvezzük, hogy felhúzhatjuk a lábunkat evés közben, ha úgy szeretnénk. És ne szégyelljünk repetázni!
Elfelejtett köretek - térj el a megszokottól! >>
