A canestrelli számos olasz régió tipikus édességének mondható, de Piemonte és Liguria területein a legelterjedtebb. Eredete a középkorra vezethető vissza, amikor még nebule (ködfátyol) néven került az asztalokra elsősorban esküvők, keresztelők, vallási ünnepek, farsangok alkalmával. A vajas tészta alapú canestrelli majd csak jóval később és mint tipikus húsvéti édesség jelent meg. Neve valószínűsíthetőleg a "canestro" szóból ered, mely olyan szalma- vagy fonott kosár, melybe akkoriban a frissen sült süteményeket tették hűlni, majd ebben tárolták, illetve ebből kínálták azokat vendégeik számára. A recept az egyik leghíresebb olasz cukrász, az Olasz Cukrászmesterek Akadémiájának igazgatója, Giovanni Pina könyvéből származik.