Emlékszem, gyerekkoromban sokszor apukám sütötte meg a vasárnapi tarját, amelyhez ízesítőként mindig elővett egy barna üveges, kimondhatatlan nevű szószt: a Worcestershire-t. Különösebben sosem csábított nagyon, hogy kipróbáljam, gyerekként ugyanis csak a ketchup, a majonéz és a mustár jöhettek szóba, ráadásul az ósdi, barna löttyös üveg mindig úgy nézett ki, mintha a nagymamám nagymamája vette volna, még száz évvel ezelőtt.
Felnőttként már más a helyzet, a szóban forgó Worcestershire-szósz ugyanis számos főétel tökéletes ízesítője, ráadásul már azt is tudom, hogy az sem baj, ha évekig áll a polcon kibontva.
Na de pontosan mi is a Worcestershire-szósz, és miért hívja mindenki tévesen "VÖRCSESZTER"-nek?
Hát azért, mert angol!
Valóban angol, de a kiejtés még így sem stimmel (erről majd egy kicsit később), a szósz sztorija ugyanis egészen izgalmas. 1835-ben egy angol katonatiszt bengáli kiküldetése alatt lett "szerelmes" a pikáns szószba, Angliába visszatérve pedig két kémikust bízott meg azzal, hogy reprodukálják valahogyan ugyanezt az ízt. A vegyészek nem jártak sikerrel, a kikevert folyadékot pedig érintetlenül hagyva évekig egy pincében tárolták. A történet szerint két évvel később a pince takarítása közben valaki megtalálta a porosodó üveget.
Az idő jót tett neki, és ha nem is az eredeti bengáli receptet sikerült reprodukálni, a szósz lett annyira jó, hogy hamarosan Anglia-szerte közismertté váljon.
1837-ben a Lea&Perrin's márka neve alatt lett ismert a Worcestershire-szósz, amely 1839-re már Amerikát is meghódította.
Na és akkor hogyan mondjuk helyesen, hogy Worcestershire-szósz?
Miből készül?
Az eredeti recept természetesen szupertitkos, és valószínűleg sosem derül ki a nagyközönség számára, A Kraft Heinz márka (amely 2017-ben megvásárolta a Lea&Perrin's-től a szósz elkészítési jogait) társigazgatója, Ashley Delaney elárulta, mi minden található az eredeti receptben: fehér ecet, melasz, cukor, só, szardella, indiai datolyakivonat (a tamarind, az indiai datolya olyan gyümölcs, amelynek savas húsát hűsítő vagy gyógyító italok készítéséhez használták), hagyma, fokhagyma, valamint különböző fűszerek, többek között természetes aromák. A szószokat minimum három éven keresztül, hordóban érlelik.
A Worcestershire-szósz önmagában semmilyen tartósítószert nem tartalmaz, ugyanis maga az ecet tartósít, eredetileg pedig még hűtőben sem kell tartani, elég ha hűvösebb, sötét helyen tároljuk. Itt pedig visszakanyarodnék gyerekkori emlékeimhez, ugyanis eddig nem akartam elmondani, hogy az otthoni üveg Worcestershire-szószok rendre lejártak nálunk a rájuk nyomtatott dátum szerint, az igazság viszont az, hogy a gyártó Heinz szerint a nyitott üvegek négy év után sem romlanak meg (maximum az íz lesz kevésbé intenzív.) Bontatlanul pedig a Worcestershire SOHA NEM ROMLIK MEG!
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Még több gasztrocikk itt:
