Vendégségben Indonéziában

Empal goreng, Kangkung Cah, Telur Darad Gulung, Nasi Uduk Betawi. Ha nektek is kínai, ahogy nekem tűnt, előre szólok: ez indonéz! Gyertek, kifejtem bővebben - receptekkel!

Meséltem már itt-ott arról a csoportról, ahová főzni járok két hetente. Fél mondatban csak annyi, hogy minden alkalommal más készíti a saját nemzeti fogásait a többi hat legnagyobb örömére. A magyar, thai és indiai bemutató után most egy indonéz kolléga következett. A magyar konyhát én tartottam, a thait és az indiait ismerem, de be kell vallanom, indonéz ételt nemhogy nem főztem, még nem is kóstoltam! A teljesen szűz terepen tett konyhatúra után nemcsak a fenti szavak kaptak értelmet, de tanultam négy mennyei fogást, no meg rengeteg újdonságot erről a kevésbé ismert távol-keleti konyháról.

Vizispenót tisztítása

Érkezésünkkor mesterünk, Jonatan felsorolta nekünk, hogy mi mindent fogunk készíteni, majd hozzátette, hogy ne aggódjunk, ez egy teljesen átlagos vacsora Indonéziában. Már majdnem rákérdeztem, hogy komolyan nem kell-e hozzá nagyobb ünnep, hogy egy indonéz mama nekiálljon ennek a négy különböző ételnek, aztán rájöttem, hogy nekünk is elég egy szimpla vasárnap ahhoz, hogy bepanírozzunk 1-2 csirkét, meg az összeset zöldséget amit a kertben/piacon találtunk, majd az egy köret nem köret jegyében adjunk mellé sült krumplit meg rizst, esetleg savanyúságot. És akkor még nem említettem a levest meg a sütit - szóval, ha ebből a szemszögből nézem, más nem is olyan sok az a a négy fogás.

Koriander és római kömény

Míg nekiálltunk a temérdek alapanyag megpucolásának és összevágásának, sokat megtudtam az országról is. Például azt, hogy több mint 13000 szigetből áll, és a változatos földrajzi viszonyoknak köszönhetően a távol-keleti konyhákban használt alapanyagok közül szinte minden megterem náluk az egyszerű rizstől a kávén át az egzotikus zöldségekig. Nem csak alapanyagban, hódítókban sem szenvedtek soha hiányt: a hollandok, portugálok, indiaiak, kínaiak mind tiszteletüket tették a szigeteken, és mind alakítottak az étkezési szokásokon és technikákon. Ilyen háttérrel nehéz tipikus indonéz konyháról beszélni, de azért vannak közös pontok.

A fenyérfű szakszerű tisztítása

Jonatan szerint az indonéz konyha - akárcsak a többi dél-kelet ázsiai - , a rizsre épül, ami napi háromszor kerül az asztalra. A receptek általában elég időigényesek, a kis adagok főzése pedig ismeretlen fogalom. Nem mintha sokat ennének, egyszerűen mindig készen állnak arra, hogy váratlan vendég érkezik. Ha pedig fölösleg van, gond nélkül eszik reggelire a vacsora maradékát.

Kész a pác a húshoz

Mire idáig eljutottunk, felvágtuk a húst, és elkészítettük a pasztát az Empal goreng-hez, ami egy jávai húsétel - megjegyzem, eddigi konyhai pályafutásom legkülönösebb hússütési technikája volt. A Nasi uduk betawi-t - mint megtudtam, ez a jakartai kókuszos rizs - előkészítő két ember is elkészült, a vízispenót pedig, ami a Kangkunk cah-hoz, a fokhagymás-chilis körethez kellett, akkurátusan levélkékre szedve szintén készen állt.

Vizispenót párolása

Az előkészületek eddig a pontig egy kukoricafosztáshoz hasonlítottak: kedélyes csevegés közben mindenki nyugodtan aprított és szeletelt. Innentől azonban átváltottunk a "menő étterem konyhája vacsoraidőben" nevű őrületre, hogy minden nagyjából egyszerre készüljön el. Először a rizst tettük fel főni a kókuszkrémmel és a pandanlevéllel együtt, mert ezek elvannak magukban. Következett a hús legnagyobb lángon való, rázogatós technikával történő hirtelen megpörkölésre, majd magára hagytuk a gázon egy csodálatosan illatozó sűrű szószban, amit szintén mi készítettünk.

A vizispenót chilivel és fokhagymával való összefőzése nem tartott tovább a hagyományos spenót megfonnyasztásánál, egy sima rántottával viszont még soha nem vacakoltam annyit, mint a Telur dadar gulunggal. A japán tamagoyakira emlékeztető tojáskörte ugyanis nem más, mint egy palacsintasütőben irgalmatlan vékonyan kisütött, feltekert, majd csíkokra vágott omlett. Mire az összes tojással elkészültünk, a többi köret is elkészült - szóval megcsinálni meg lehet, csak jól kell időzíteni, és segítséget elfogadni ér. Részemről minden nagyon érdekelt, de semmi nem annyira, mint annak a curryszerű szósznak az íze, amit vagy tizenkét féle alapanyagból állítottunk össze, és amiben a húst puhára főztük.

Készül az omlett-palacsinta

Így aztán volt nagy meglepetés, mikor fejtágítónk elkezdte kiszedegetni a belőle a húst, és közölte, hogy, ja, ezt nem esszük meg, ebben csak főtt, ezt ki szokták dobni. Mivel akkor már 2 órája vártam erre a szaftra, nem hagyhattam ennyiben - megkérdeztem, nem lehetne-e, hogy esetleg, izé, szóval bármilyen szentségtörően is hangzik, valamivel kitunkoljuk? Mivel 5 ember kezdett el azonnal lehetőségeket sorolni, megnyugodtam, hogy nem csak én vártam erre a szószra olyan nagyon.

A négy fogás receptjét itt találjátok

A kompozíció amúgy tökéletes volt - szerelem első kóstolásra. Az egyetlen pacát az autentikusságon én magam okoztam - a szemétnek számító szószt ugyanis a mélyhűtőből előszedett és kiolvasztott naan-al együtt azonnal eltüntettük. Nem mertem megkérdezni, mennyire vagyunk cikik, de elképzeltem, hogy reagálnék, ha egy csapat indonéz legelészné a húslevesből kiszedett szétázott petrezselyemcsokrot, vagy tunkolná croissant-al a töltött paprikát. Mindegy, az indonéz srác nem bánta, mi meg megegyeztünk, hogy ez titok marad. Én is csak nektek mondtam el.

Hozzászólások

Törölt felhasználó

:) Én mindig megeszem a petrezselyem csokrot. Soha nem gondoltam, hogy ez szentségtörés volna. S?t soha nem gondoltam, hogy van akik kidobják!

Törölt felhasználó

Ugye? :) Én is épp írni akartam, hogy ezek szerint a pokolra jutok... :D

Címlapról ajánljuk

További cikkek