Értesíthetünk a legfrissebb témákról?

oké!

Tudtad? Ennek az italnak a fogyasztásáért régen halál járt

Ha beszélgetni, találkozni akarunk a barátainkkal, ismerőseinkkel, a legtöbben kávézókba megyünk. A 17. században ezért halálbüntetés járt volna.

Egy 17. századi török uralkodó bűncselekménynek titulálta a kávéfogyasztást, és mindenkit, aki kávéházakban hörpintette fel a feketéjét, kivégeztetett. Így gerjesztette haragra a janicsárok kávéja a szultánt.

Az egyház a kávé ellen

A 17. században, 1633-ban IV. Murad török szultán úgy vélte, hogy az Isztambulban akkoriban népszerű közösségi tevékenység, a kávéfogyasztás ártalmas a társadalmi rendre. A nyilvánosan feketét szürcsölő embereket annyira veszélyesnek tartotta, hogy bűnözőkként üldözte őket, és halálbüntetést szabott ki rájuk. Még arra is képes volt, hogy álruhát öltsön, és felderítse, kik azok, akik a tilalom ellenére nyilvános kávéfogyasztásra vetemednek.

De nem IV. Murad volt az első, sem az utolsó, aki megpróbálta betiltani a kávéfogyasztást, de vitathatatlanul ő bírt a legdrasztikusabb és legsikeresebb módszerekkel. A 16. század elejétől a 18. század végéig számos vallási és világi vezető harcolt a kávé ellen: úgy gondolták, hogy a kávé egyfajta kábítószer, ami befolyásolja az elmét, a kávézók szétzúzhatják a társadalmi normákat, és veszélyes gondolataik támadhatnak.


Ugyan kávébabot valószínűleg már évszázadok óta termesztettek Etiópiában, de széles körben csak a 16. században ismerte meg a világ. Ekkor terjedt el a kávéőrlés, és a kávékészítés, valamint alakultak meg a jemeni kávéházak. A kávét a helyi szúfi muszlimok misztikus szertartásaikhoz használták a testvériség megerősítésére, a spirituális szeánszaikon a révületbe eséshez, és a koncentráció elősegítésére. A kávé gyorsan eljutott Isztambulba a Vörös-tengeren, majd később Európába is.

A bűnre csábító kávé

A vallási vezetők, akik minden új dologra – ami nem Mohamed prófétától származott – nemet mondtak, nem hagyták szó nélkül a bűnös ital terjedését, és mindenáron el akarták rettenteni az embereket a fogyasztásától. Azt állították, hogy a kávé mérgező, árt az emberi szervezetnek, és a kávéházak bűntanyák, amik a szerencsejátékosok, a prostituáltak és a drogfüggők tanyái.

Később, az európai vallási vezetők is a pápához folyamodtak, hogy tiltsa be a kávét, mert az a sátántól való. A világi hatóságok azonban valójában politikai okokból ellenezték a kávét: az Oszmán Birodalomban nem sok hely volt, ahol az emberek összegyűlhettek volna, és politizálhattak volna. A mecsetek előtt voltak ugyan összejövetelek, de a hosszabb, világi témákkal kapcsolatos beszélgetésekre ezeken a helyeken nem volt lehetőség, így maradtak a kávéházak, amik mindenki számára megfizethetők és hozzáférhetők voltak.

A kávét egy speciális edényben főzték lassan, 20 percen keresztül, majd csészékbe töltötték. A forró kávét csak apró kortyokban lehetett fogyasztani, ami arra ösztönözte az embereket, hogy hosszabb ideig maradjanak a kávézókban, miközben lehetőségük volt beszélgetni egymással.  A társadalmi elit azonban nem nézte jó szemmel a kávéházakban folyó diskurzusokat, sem azt, hogy a szegényebb réteg hirtelen kikapcsolódhat, és akár a művészetekről is beszélhet, ugyanis utóbbit az arisztokraták magukénak tekintették.

Halál járt a nyilvános kávézásért

Az első kifogásolt kávéfogyasztásról egy 1511-es feljegyzés tanúskodik, amikor is gyanúsnak titulált férfiak nyilvánosan kávéztak egy mekkai mecset előtt. Ugyan a világi és a vallási vezetők kitartóan harcoltak a kávéházak ellen jóformán kitalációkra alapozva, IV. Muradnak azonban kivételes oka volt arra, hogy ellenezze a nyilvános kávéfogyasztást. Gyermekkorában a bátyját, II. Osmant egy katonai szervezet, a janicsárok alakulata meggyilkolta, majd 1 évvel később leváltották a trónról a nagybátyját, és helyette az akkor még gyerek Muradot tették meg a birodalom vezetőjévé, valójában bábujává.

Idővel aztán Murad átvette a hatalmat, és hírhedt uralkodó vált belőle. Addigra a kávézók nagy része a janicsárok tulajdonába került, mivel ott tartották gyűléseiket, tervezték a puccsot. Murad nem akarta, hogy uralkodása alatt lázongások törjenek ki, emiatt drasztikus döntést hozott: az összes nyilvános kávéfogyasztóra halálbüntetést szab ki, de ugyanígy járt el a dohányzókkal, ópiumfogyasztókkal, és a kocsmába járókkal.

IV. Murad csak a fővárosi kávézók ellen harcolt, azonban soha nem tiltotta meg a kávé nagykereskedelmét. IV. Murad is ivott kávét, és az otthonokban történő kávézást is engedélyezte. Utódai is folytatták az isztambuli kávéházak – valójában a janicsárok – elleni hadjáratot egészen a 18. századig, amikorra már több világi találkozóhely is alakult, és már nem csak a kávéházakban tudtak összegyűlni az emberek.

A kávéfogyasztást hol vallási, hol politikai, hol mindkét okból újra és újra be akarták tiltani az idők folyamán, azonban a kávé és a kávéházak megállíthatatlanul terjedtek. Végül már az oszmán bíróság is külön kávéfőzőt alkalmazott, és legalizálták a kávéházakat. A kávéházak tehát túlélték a véres üldöztetéseket is, és mára már a világ minden táján népszerű kikapcsolódási, szociális terekké, komoly és mély beszélgetések, valamint könnyed diskurzusok színtereivé váltak.

Ezeket olvastad már?

via

Szólj hozzá!

Hozzászólások

A komment maximális hossza nem lehet több, mint 3969 karakter!

Még nem érkezett hozzászólás. Legyél te az első!