Nőnek lenni mást jelent ma, és mást 30-40 évvel ezelőtt. Tóth Eszter Zsófia történész, Kádár leányai című könyvében részletesen taglalja a Kádár-érában szocializálódott nők életét, és korhűen mutatja be, milyen volt az élet a propaganda árnyékában. Nézzük, miért volt más nőnek lenni régen:
Traktoros lányok, az ’50-es évek eszményi nőalakjai
A nőnapot 1914-től ünnepeljük, kötelezővé - és munkásmozgalom jellegűvé - azonban 1948-ban vált, amikor szovjet mintára hivatalosan is március 8-a lett a nők napja. A 2. világháború után az ország újjáépítéséhez a nők ereje is kellett, így a nők társadalomban, és munkában betöltött szerepére nagy hangsúlyt fektettek: egyre több nő járt egyetemre, kifejezetten dicsőség volt, ha a nők gyárakban helyezkedtek el, és sztahanovistává, azaz élmunkássá váltak. A sajtó is sokszor írt az élmunkás nőkről,az újságok és a híradók gyakori szereplői voltak a Kossuth-díjas kábellerakó, habarcsoló, téglaadagoló és szövőnők, akikről még propaganda füzetek is készültek. Akkoriban a szocialista gazdaságért dolgozó nők számítottak hírességnek, ám a népszerűségük kérészéletű volt.
Az '50-es években a férfiak között dolgozó traktoros lányok valódi eszményképnek számítottak: kitartás, nagy fizikai erő, és felkészültség - így jellemezték a férfias foglalkozást űző nőket, akik nemcsak magukon, hanem családjukon is képesek voltak segíteni a munkájukért kapott fizetésből. De nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, a vártnál kevesebben ültek fel a traktorokra, és később, a '60-as években egyre inkább elterjedt az a nézet is, miszerint a traktoros lányok könnyűvérűnek, valamint a munka meddőséget okozó mivoltát is kiemelték.
1948-as Filmhíradó:
Nők Lapja címlap 1950-ből:
A traktoros lányok helyét átvették a gyárakban, közösségekben dolgozó nők, mint ideálok. A '60-as években már a szocialista brigádban dolgozó nők voltak a példaképek: az évtizedek óta gyárakban dolgozó nőket élmunkás jelvényekkel, a fiatal munkásnőket Kossuth-díjjal jutalmazták. Habár a vezetés azt hangsúlyozta, hogy a nők azonos teljesítményre képesek a férfiakkal, természetes volt, hogy ugyanazért a munkáért kevesebb fizetést kaptak, mint a férfiak. Tegyük hozzá, hogy ez a probléma a mai napig nem megoldott sok helyen.
Boldog hegesztés:
A gyártósorokon dolgozó nők az új példaképek:
Kádár János nem sokszor tette tiszteletét a nőket alkalmazó gyárakban, éppen ezért számított kuriózumnak az 1968-as Budapesti Harisnyagyári látogatása, ahol egy puszi is elcsattant az őt üdvözlő nők egyikétől.
Egy, a rendszerváltáshoz közeli kép egy budapesti gyárlátogatásról:
Leányanyának lenni szégyen
Sok vidéki lány költözött fel a nagyvárosokba, hogy gyárakban vállaljon munkát, és keresetükből divatos ruhákat vehessenek, moziba, színházba, szórakozni járhassanak, és nem utolsó sorban férjet találjanak maguknak. De óvatosságra intettek minden hiszékeny vidéki naivát, nehogy erkölcstelen útra tévedjenek az anyagi javakért.
Ha valaki leányanyaként szült gyereket sok rosszalló tekintetet kellett kiállnia. Mivel 1945 előtt nem számított egyenjogúnak a családon kívül született gyerek, a társadalom még sokáig kirekesztette a leányanyákat, és gyerekeiket is. Hiába nyilvánította ki Ratkó Anna, a szövőnőből lett népjóléti és egészségügyi miniszter, hogy
„Lánynak szülni dicsőség, asszonynak kötelesség."
Valójában szégyen és megvetés övezte a leányanyákat. Sokan a szégyen miatt az akkoriban tabunak számító abortusz mellett döntöttek, amit titokban kellett elvégeztetniük, ugyanis az abortuszért is bírálat járt. Először 55 éve, 1963-ban írtak elfogadóan a leányanyákról Okos lányok címmel a Nők Lapjában.
Szülés utáni depresszió a panelekben
1967-ben bevezették a GYES-t, aminek köszönhetően a nők ugyan 3 évig otthon maradhattak a gyerekükkel, de a nyüzsgő munkahely után a panel 4 fala közé zárva sokan depresszióval küzdöttek. A bölcsődei, óvodai férőhelyek korlátozottak voltak, így a munka világába nehezebb volt a visszatérés. A GYES után emiatt egyrészről felüdülés volt, ha valaki visszamehetett dolgozni, de másrészről rendkívül fárasztó is: a modern szocialista nő napközben dolgozott, majd hazatérve folytatta a második és a harmadik műszakkal otthon, a családban.
Habár Kádár igyekezett hangsúlyozni a nők szerepének, egyenjogúságának fontosságát, és a cél a harmonikus család volt, azonban ehhez a feltételek nem voltak adottak. Amíg az ’50-es években a férfias munkát végző nők számítottak példaképnek, addig 20 évvel később mára család, és a nők családban betöltött szerepe került középpontba.
A ’60-as évek végén a Magyar Nők Országos Tanácsának aktivistái felméréseket végeztek, aminek eredményeként kimondták: a női egyenjogúság deklarált, azonban a társadalmi és a gazdasági okok miatt nem tud érvényesülni. A korszak meghatározó témája lett a női egyenjogúság érvényesülése, aminek során a háztartási feladatok megosztása is szóba került - elméletben. A gyakorlatban azonban a nők arról panaszkodtak, hogy a munka mellett a férjeik a jó alakot és a házimunka maradéktalan elvégzését is elvárták tőlük, meg persze a gyereknevelés is a nőkre maradt. Ezzel pedig elérkeztünk egy olyan kérdéskörhöz, ami a mai napig újra és újra felmerül sok nő életében.
Ezeket olvastad már?
Ilyen volt az élet a Kádár-korszak paneljeiben
Az apró fürdőszobák, a strangcsövön terjedő hangok és a panelek közötti játszóterek sokunk gyerekkorát meghatározták. Neked milyen emlékeid vannak a panelekről?
Petrás Gabriella
A Kádár-korszak legnagyobb vendéglátós átverései - Így lehetett 50 literes...
A mindenre elszánt, haszonorientált vendéglátós egy szezon alatt termelte meg az egész éves bevételét.
Petrás Gabriella
Zsíros deszka és vajas kenyér – Régi idők legcsodásabb ételei
Fehér kenyér, zsír, lilahagyma, ínyenceknek egy kis piros arany – régen ennyi is elég volt a boldogsághoz.
Petrás Gabriella
