Karácsonykor vannak zserbós emberek és vannak mézeskrémes-rajongók – na én mindig is flódnis voltam! Egyszerűen lenyűgöz az édesség gazdagsága, a töltelékek harmóniája, az a bevállalósság, amivel az ünnep összes aromáját szeretné magába foglalni. Egy szelet belőle ráadásul nemcsak ízeket, hanem történelmet is rejt magában, a magyarországi zsidó közösségét, akiktől a flódni eredt.
Ilyen másutt biztos nincs!
Számomra mindig is lenyűgöző volt, hogy milyen kevés helyen találkozhat az ember flódnival: Budapesten is úgy kell keresni-kutatni a cukrászdákat a Dob utcától Újlipótig, és ha épp szerencsénk van, rálelhetünk egy-egy tornyos szeletre az üveges pultok mögött.
Nekem ez is valamennyit hozzáad a flódni különleges hangulatához: lokális, kozmopolita, közép-kelet-európai sütemény... ebből azért nincsen túl sok. Ráadásul a legtöbbször csak karácsony táján látunk neki az elkészítésének, így valamilyen szempontból még szezonálisnak is mondható.
Hagyományt tradícióra cserélni
Az elmúlt 4 évben ugyanabból a receptből dolgoztam, azt vettem szentírásnak, ha flódnisütésre került sor. Nem is nagyon akartam eltérni tőle, mert bevált, még ha a tésztával meg is kellett küzdenem néha – bár őszintén mindig csak úgy gondoltam, ez is része az élménynek.
Azonban mielőtt idén is eljött volna a süteménysütés ideje, rábukkantam egy új receptúrára, ami egyszer és mindenkorra kifúrt a korábban használt leírást. Egy hatodik kerületi adományboltban böngésztem a megkopott könyvek sorait, amikor rábukkantam Herbst Péterné Krausz Zorica Magyarországi zsidó ételek c. szakácskönyvére.
Alapból is igen izgalmasnak tartom a zsidó konyhát, annak magyarországi ága pedig még több érdekességet rejt magában. Nem is sejtve, hogy az új kedvenc flódnireceptem is a füzetkében bújik, hazavittem a szamárfüles gyűjteményt.
Csak hetekkel később lapoztam el a desszertszekcióig, és, mintha valami égi jel lett volna, rózsaszín kiemelővel átrajzolva ott díszelgett a flódni tradicionális receptje. Az idei karácsony sorsa így hát már októberben eldőlt: idén egy teljesen új recept lép majd színre.
Pontosabban csak a tésztát cseréltem le, a töltelékeket megtartottam, azokat már sikerült úgyis tökéletesíteni a négy év alatt, másrészt pedig a könyv, a maga régies módján, nem adott túl sok támpontot az arányok és az ízesítés terén. A tésztánál annál inkább: ezekkel az új arányokkal (és némi élesztő hozzáadásával) nekivágtam hát a kissé ijesztő projektnek, és már alig vártam, hogy megkóstolhassam a végeredményt.
Új, omlós, toronymagas
De miben változott meg a sütemény? Az idei flódni tésztája jóval puhább, omlósabb lett, illetve a kinyújtása sem volt egy rémálom, a töltelékeket is jobban helyben tartotta. Segítségével végre elérhettem azt az impozáns, tornyos magasságot, amit a cukrászdáktól mindig is úgy irigyeltem.
Ajánlom hát mindenki szíves figyelmébe ezt a régi-új flódnireceptet, ha bárki belevágna, tegye ezen leírás mentén, és biztosan siker koronázza majd a munkáját!
A tradicionális flódni teljes receptjét itt találod, mentsd el kedvenceid közé, vagy küldd tovább valakinek, aki szerinted szívesen elkészítené!
Fotók és recept: Lakos Benedek
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Már kopogtat a karácsony, ezek a receptek jól fognak jönni:
