Hivatalos! A tengerimalac is felkerült az étlapokra

Sokakat sokkol ugyan a tény, hogy a tengerimalac Peruban nem csak kedvtelésből tartott háziállat, hanem sültként fogyasztott főfogás is, a rágcsáló azonban már egyre kevésbé népszerű a helyiek körében, sokkal inkább számít kulináris kuriózumnak a turisták között.

Háziállat vagy étel?

Az Andok vonulatán megtalálható országokban a tengerimalac egyszerre mindkét kategóriába beletartozik, mégis egyiknek sem kifejezetten mondható. Peruban ez a kedves szőrmók igazi ínyencségnek számít, az elmúlt években azonban már nem csak a helyiek fogyasztják, a turisták körében is közkedvelt fogás lett, és Perun kívül más dél-amerikai országokban is egyre keresettebb termék.

Egy ollantaytamboi férfi eteti a tengerimalacait (Fotó: John Milner/SOPA Images/LightRocket via Getty Images)

De mégis hogyan vált Európa egyik kedvenc háziállata turistacsalogató csemegévé?

Egykor csak az Andokban élő őslakos közösségek ettek tengerimalacot. Az 1990-es években Edmundo Morales szociológus a tengerimalacfogyasztásról írt tanulmányában rámutatott, hogy a városlakók - különösen „az osztály- és etnikumtudatos városi meszticek és fehérek” - igyekeznek elkerülni a tengerimalacfogyasztáshoz hasonló olyan szokásokat, amelyek révén „közvetlen kapcsolatba kerülnek a parasztokkal és az írástudatlan parasztokkal”.

A tengerimalacok már a gyarmatosítás előtti idők óta hagyományos részei az andoki háztartásoknak, és bár megbecsült állatok, nem lehet őket szimplán házikedvencnek, sem pedig eleségnek nevezni. Nemcsak gazdag fehérjeforrásként, hanem szertartási ételként és hagyományos gyógyszerként is nagyra értékelték a régmúltban, az állat valószínűleg termékenysége és a nagy magasságokhoz való alkalmazkodóképessége miatt vált a világ ezen részén szívesen tartott állattá.

"Kulináris dzsentrifikáció"

Míg sokáig ez volt a szegények eledele, mára nem csak turistacsalogató exotikum, de igazi éttermi különlegesség, melyre a helyiek is kulináris örökségként tekintenek, és amely egyre több fine dining étterem menüjében jelenik meg, kiváltképp a dél-amerikai országokban.

Raúl Matta antropológus úgy látja, hogy a régi idők ételeinek és alapanyagainak közelmúltbeli felemelkedése a "kulináris dzsentrifikáció" egy formája. Egyszerűen fogalmazva, ahogy a "helyi" étkezés egyre divatosabbá válik világszerte, a gazdagabb elit újra felfedezi a régi időkben megmaradt őslakos ételeket és italokat. Ennek a jelenségnek azonban nem mindig pozitívak a következményei.

Tengerimalacok a "szabadban" (Fotó: : Giovanni Mereghetti/UCG/Universal Images Group via Getty Images)

Ahogy egyre több andoki gazdálkodó a tengerimalac-tenyésztést jövedelmének növelésére használja, és a gyakorlat egyre inkább iparivá válik, úgy tűnik, hogy az állatnak mint szeretetre és humánus bánásmódra érdemes háziállatnak a helye is megváltozik, az rágcsáló kizsákmányolása pedig éppen annyira megszokottá válik, mint ahogy máshol a világban a szarvasmarhák, csirkék vagy sertések esetében történik.

A tengerimalac iránti kereslet felgyorsította az új technológiák és a nagyüzemi termesztési gyakorlatok alkalmazását, amelyek a közelmúltig – ennek az állatnak az esetében – nem léteztek. A kereskedelmi tenyésztő farmokon a nőstény tengerimalacokat folyamatosan teherbe ejtik, majd ha eljön az idő, egyszerűen levágják őket.

A tengerimalacok kereskedelmi értékének növekedése a helyi gazdákat is nyomás alá helyezi, ez az iparosított élelmiszer-rendszer pedig egyre inkább tör be olyan helyekre is, ahol azelőtt nem a tömegtermelés, sokkal inkább az önfenntartásos és a kistermelői gazdálkodás volt a jellemző.

Fenntarthatóság?

A tengerimalac mostanra az élelmiszer-ellátási láncokon keresztül az otthoni konyhákba és az éttermekbe is eljut, ami tovább növeli gazdasági értékét, így mondhatni a világ "gazdagabb" lett egy újabb állattal, amelyet fel lehet áldozni az emberi fogyasztás oltárán.

Persze az állat iránti keresletet elsősorban a dél-amerikai országokban élénkült fel, egyesek szerint a tengerimalac fogyasztása sokkal kevesebb kárt okoz: kevésbé terheli a környezetet, mint a marha- és sertéshúsipar. Ez az egyetlen érv akár több embert meggyőzhet a rágcsálók fogyasztásáról, mivel a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése egyre nagyobb szerepet játszik a fogyasztók döntéseiben arról, mit is hajlandóak megenni.

Bárhogy is legyen, a tengerimalac-fogyasztás aligha hagyta el eddig Dél-Amerika határait, ki tudja azonban, milyen új szokások honosodnak meg idővel a világ más tájain is. Számunkra egyelőre elképzelhetetlennek tűnik, hogy ezek a kedves kis állatok ételként legyenek elénk tálalva.

Forrásunk volt.


Ezek a cikkek is érdekelhetnek:

Hozzászólások (0)

Címlapról ajánljuk

Színes-illatos citrussaláta, amitől biztosan boldogabb lesz a tél

A tél nem éppen a salátázás időszaka, legalábbis papíron, a színekre, harsanós zöldekre és gyümölcsökre, a vitaminra (na meg a karcsúbb alakra) viszont ilyenkor is vágyunk, sőt. Főzzünk abból ami van, azaz jelen esetben főznünk sem kell: használjuk ki a szezon gyümölcseit, és dobjunk össze egy nagyon pikáns, nagyon színes citrussalátát édesköménylevelekkel!

Hering András

További cikkek

Ez történik, ha egy hónapig nem eszel húst és tejterméket

Egyre többen kezdik a hús elhagyásával az új évet: a Veganuár évről évre népszerűbbé válik, ami nem csoda, a húsfogyasztás visszafogása az egészségnek is jót tesz. Más kérdés, hogy a veganizmusnak milyen előnyei és hátrányai vannak – de az biztos, hogy rövid távon kifejezetten hasznos elhagyni az állati eredetű termékeket.