Már írtam arról, hogy édes mindegy, sütemény vagy tortaformát ölt, nálunk a mézes krémes verhetetlen. Legalábbis így volt eddig. Most azonban kisebbik unokám születésnapján másféle torta lett a buli csúcspontján feltálalva. Azt is mondhatnám, hogy azért, mert változott a csillagok állása, de nem erről van szó.
Több összetevő játszott szerepet a váltásban. A legfőbb és egyben legörvendetesebb, hogy unokám kinőtte, vagy az eddig eltelt öt év során valahol „elveszítette” a tejjel, tejből készült ételekkel szemben tanúsított érzékenységét. Így aztán szabad utat kaptak például a túrós édességek is.
A születésnap pedig éppen egybeesett a Nagyszülők és unokák című könyvem megjelenésével, amiben többek között egy isteni recept is szerepel, ugyanis a könyv írása közben kapóra jött, hogy barátnőm egy buliban újra elkápráztatott tortájával, amit – szokás szerint – pillanatok alatt eltüntettünk. Most citromosat készített, de mint kiderült, előző alkalommal ugyanennek egyik variánsát hozta, csak másféle gyümölccsel. Azt is elárulta – a recepten kívül –, hogy a remekmű alapvetően túrótortaként kezdte a pályafutását, csak az extra mennyiségű citromnak köszönhető a névváltozás, és miután megtanultuk az alapreceptet, a többi már csak fantázia kérdése – erről a receptleírásnál olvashattok bővebben.
Szóval, nem szaporítom a szót, nagy sikere volt a kicsit kevesebb citrommal készített és eperrel díszített születésnapi tortának. Ajánlom mindenki figyelmébe, mert mutatós – és főleg, nagyon finom!
Mari nagyi
