Már nem ismeretlen számunkra az északi konyha – úgyhogy itt az ideje felfedezni az apró különbségeket. Bár a skandináv országok konyhája a földrajzi adottságoknak köszönhetően meglehetősen hasonlít egymásra, azért minden országnak megvannak a maga specialitásai. Lássuk a medvét!
Svéd színekben
Mi jut eszünkbe először a svéd konyháról, ha nem a bútorboltra gondolunk? Természetesen a svédasztal. A nagy szállodák kedvenc étkeztetési módja, nevéhez hűen, tényleg svéd találmány. Mai napig szokás akár magánházaknál is, hogy a vendégeknek a háziasszony nem fogásonként tálal, hanem mindent kitesz az asztalra, hogy kedvére vehessen mindenki a neki leginkább tetsző ételből.
Korábban már említettem, hogy a skandináv konyhát viszonylag kevés külföldi behatás érte. Ez a fő oka annak, hogy egyre népszerűbbek világszerte. Az ősi svéd paraszti háztartás alapelve a jó minőségű alapanyag, a szolid fűszerezés és a mértékletesség volt. Az új svéd konyha ezt az irányt tartja ma is. Természetesen dolgozik import alapanyagból is, de egy igazán jó szakács északon svéd alapokkal kezd. Mindemellett a Svédországból indul a skandináv konyha megújulása is – az első reformerek görög, török, és arab uzsorások voltak a 18. században. A svéd király, pár év kényszerű törökországi „pihenés" után iszonyú adósságot maga mögött hagyva indult vissza hazájába, egy kisebb hadseregnyi hitelezővel a nyomában. Mivel az összeg olyan hatalmas volt, hogy majdnem nyolc év kellett az előteremtéséhez, a keleti uzsorások kényelmesen berendezkedtek a zord éghajlatú országban, és ha már ott voltak, meghonosítottak néhány egzotikus fűszert, alapanyagot, és olyan ismeretlen ételeket, mint a kávé vagy a töltött káposzta. És bár ma már a világ összes alapanyaga és fűszere megtalálható Stockholm legnagyobb piacán, ők mégis az olyan egyszerű finomságokkal hódítanak külföldön, mint például a kötbullar – húsgombóc tejszínes mártással –, a hasselback burgonya vagy valamelyik áfonyás sütemény.
Fedezd fel a skandináv konyhát! >>
Vendégség Norvégiában
A skandináv országok magas halfogyasztási aránya ismert tény, azt azonban kevesen tudják, hogy közülük is a norvégok eszik a legtöbb halat. Mivel a nyári hónapokban szinte soha nem megy le a nap, télen viszont hónapokig csak pár óráig élvezhetik a természetes fényt, a gazdaságuk is nagyon sajátos. A gabonatermés kevés és kiszámíthatatlan, így a fehér lisztből készült kenyér egyáltalán nem jellemző. Zöldségek közül főleg a hűvös éghajlatot kedvelő, sokáig tárolható gyökereket részesítik előnyben. Gyümölcsök közül népszerűek a hűvösebb időjárást és sok napfényt kívánó fajták – ezek rendkívül zamatosak, frissek és vitamindúsak.
A húsételek között listavezető a vad – és amint az előbb említettem, halas fogásaiknak se szeri, se száma. A tartósításnak évszázados hagyományai vannak – a halakat és húsokat előszeretettel szárítják, sózzák, füstölik, sőt a tipikus norvég kenyér is a roppanós, száraz lepénykenyér, amely sokkal tovább eláll élesztős társainál. Természetesen a fehér lisztet is megtaláljuk, de inkább a süteményeket, kelt tésztákat készítik vele. Ha Norvégiában járunk, érdemes kimenni a halpiacra – a legtöbb tengerparti városnak van sajátja, a legjobb, legfrissebb halas fogásokat itt találjuk.
Terítéken az új bécsi konyha >>
Valami készül Dániában
A dánok konyhája kicsit nehezebb, mint a többi skandináv országé. Köszönhető ez elsősorban földrajzi elhelyezkedésének és a német szomszédságnak, a klasszikus dán konyha erősen emlékeztet a Németország északi tartományaiban megszokotthoz. Jóval délebbre is vannak, így több minden megterem, mint például Svédországban. Bár tengerpartban ők sem szűkölködnek, és a halas fogások itt is nagyon népszerűek, az elsődleges proteinforrás a hús – általában disznó, esetleg marha. A dánok alapvetően nem cifrázzák túl az étkezést – hétköznap reggel a klasszikus rozsos-magos kenyér dukál sajttal és lekvárral (bizony, így együtt), esetleg müzli joghurttal.
Az ebéd általában szendvics – húspástétommal, májkrémmel, ecetes heringgel, füstölt lazaccal, kagylóval és savanyúsággal, na meg az elmaradhatatlan sörrel! Az uzsonna és a köztes étkezés lehet valamilyen sült kolbász, hurka, vagy hal, de aki édes ízekre vágyik, a dánoknál csodafinom péksüteményeket talál. A nap nagy étkezése a vacsora, ezt általában a családdal vagy barátokkal költik el. Elég levesesek, és tipikusak a krumpli alapú krémlevesek, vagy sűrű, húsos-zöldséges fogások, és megtalálható náluk a gyümölcsleves is! A második fogás hal vagy hús – egyben sült, szaftos vagy fasírt jellegű húsgombóc. A legjellemzőbb köret ma is a krumpli, rengeteg elkészítési módját ismerik. Az angolok mellett itt van talán legnagyobb hagyománya a délutáni teának – a vacsora előtti utolsó étkezésnek elsősorban társadalmi jelentősége van, az ilyenkor fogyasztott tea, kávé és keksz mellett a főfogás a hírek megosztása!
Mit esznek a finnek?
Míg a többi skandináv ország konyháját lassan megismeri a gasztronómiát kedvelő nagyvilág, addig a finnek szép csendben meghúzódnak. A finn konyha erősen emlékeztet a norvégra – napos, hűvös nyár, hideg, jeges tél, rengeteg hal, és a hatalmas erdőségeknek köszönhetően bőven akad itt vad, és gomba is. A finn konyha egyik legnagyobb különbsége, hogy földrajzi helyzetének köszönhetően meglehetősen sok időt töltött orosz fennhatóság alatt – ez pedig nyomot hagyott mind a recepteken, mind az étkezési szokásokon. A receptek cifrázása itt sem jellemző, de az orosz behatás miatt a városi étkezés kicsit elegánsabb volt a szomszédos országokénál. A paraszti étkezésben hatalmas szerepet játszottak az erdei bogyós gyümölcsök – rengetegféle lekvárt, krémet, zselét készítenek belőle, szárítva pedig különböző húsételek mellé kínálják köretnek. A skandináv országok közül nekik vannak a legszigorúbb alkoholtörvényeik – szabályozzák, hogy egy állampolgár mennyi tömény alkoholt vásárolhat egy évben. Így aztán előfordul, hogy a finnek hajóra szállnak, hogy a szomszédos balti államok egyikébe zarándokoljanak. Mivel a tengeren már nem érvényesek az alkoholstop szabályai, kedvére vigadhat mindenki. És bár a hangsúly az italon van, ilyenkor nagyon finom halas és húsos falatkákat szolgálnak fel hidegen, de alkohol mellé előszeretettel fogyasztják az oroszoktól tanult pirogot is.
