Süss fánkot!

Nem várunk a fánksütéssel télig, most vágyunk a baracklekváros tésztagömböcökre! Mutatjuk, hogyan készítsd, ha te is kedvet kaptál hozzá!

Rumos-szalagos fánk

Lassan vége a nyárnak és közeledik az ősz, amikor már tartalmasabb, nehezebb ételeket főzünk. Amíg ez bekövetkezik, egy kis fánkmajszolásra csábítunk titeket: igen, forró olajban vagy zsírban kell kisütni, de a nyári zöldségdömping után olyan jól esik valami nagyon tartalmas édességet enni. Pláne, hogy a sütési tudomány ilyenkor gyümölcsös pitékre korlátozódik, jól fog esni a változatosság, különösen, hogy az idén eltett baracklekvárokat is csatarendbe állíthatjuk a fánkokhoz!

  • A legfontosabb, hogy kelt tésztából készül a fánk, ez talán nem újdonság. Itt mindenféle fitneszelvek érvényesítésére nem nagyon van lehetőség: fehér lisztből készítve a legfinomabb, így élvezhető igazán a végeredmény.
  • Az élesztőhöz, amiből én elsősorban a frisset preferálom, langyosítani elég a tejet és némi cukrot hozzáadni, majd ebben felfuttatni. Mehet az összekeverés a liszttel, legalább másfél óráig jó pihentetni meleg helyen. Kinyújtjuk és elő a pogácsaszaggatóval, és kisebb mélyedést nyomunk a tésztakörök közepébe.
  • Mehet a forró olajba vagy zsírba, a lényeg, hogy mindig a mélyedéssel lefelé néző oldallal kezdjük a sütést, illetve semmiképp se magas hőmérsékleten, mert a tészta pillanatok alatt megég vagy túlságosan megbarnul.
  • Ha a lekvár helyett – ami szerintem a lehető legjobb fánkra való – tovább kísérleteznénk, jöhetnek a cukormázak, mindenféle színezékekkel, de a tésztába akár szalonnakockákat is gyúrhatunk, így sós fánkokat kapunk – a végén lilahagyma-kockákkal, felmelegített tejföllel kínálhatjuk. Nem mondom, hogy egy laza uzsonnáról van szó, de alkalomadtán simán belefér egy jó fánkos vacsora vagy ebéd a mindennapokba.

Az Egyből 5 korábbi cikkeit itt olvashatod >>

Hozzászólások (0)

Címlapról ajánljuk

„Anélkül, hogy kritizálnám a szakmát, kijelenthetem, hogy a magyar cukrászatban...

Azt tartja, mindegy, hogy otthon sütünk-főzünk, vagy elmegyünk valahová, a lényeg a minőség, abból nem szabad engedni, már csak azért sem, mert a vendég észreveszi, ha becsapják, és akkor nem jön többet, szkeptikussá válik. Még mindig Párizst tartja a gasztronómia központjának, a díjakról pedig azt tartja: jó, ha vannak, de az ő életük a hétköznapokról és a nap mint nap betérő vendégekről szól, ezek alapozzák meg az ünnepi pillanatokat. Mihályi László cukrászmesterrel beszélgettünk.

KormosLili

További cikkek