Legtöbbünknek a rossz gyerekkori élmények jutnak eszébe: a sóskafőzeléket a szülők lenyomták a torkunkon, vagy a menzán a csomós masszát ettük, mert nem volt más választás. Jó hír: van élet a főzeléken túl!
A sóskáról
Márciustól egészen késő őszig gyűjthető, de legízletesebb még virágzása előtt, kora tavasszal. A mezei sóska savanykás íze étvágygerjesztő lehet. Ezen felül foszfort és vasat tartalmaz, de flavonoidok, antranoidok és cserzőanyagok is fellelhetők benne. C-vitamintartalma igen jelentős. Könnyen összetéveszthető a juhsóskával, de ez utóbbi ugyanúgy felhasználható emberi fogyasztásra is. Akkor érdemes leszedni, ha levelei teljesen kifejlettek és megvastagodtak. Vásárlásakor ügyeljünk arra, hogy a levelek frissek, élénk színűek legyenek, semmi esetre sem fonnyadtak. A hűvösebb, nedvesebb időben szedett levelek enyhébb ízűek, kevésbé savanyúak.
Az immunrendszer támogatója
A mezei sóskának ismert a vizelethajtó, nyálkaoldó tulajdonsága, továbbá növeli a szervezet fertőzésekkel szembeni védekezőképességét, így kiváló immunerősítő. A népi gyógyászatban vértisztító szerként alkalmazzák. Magas gyümölcssavtartalmának köszönhetően frissítő, élénkítő hatású. Oxálsav- és a kálium-bioxalát-tartalma kedvezőtlenül hathat a szervezetre, ezért csak mértékletes fogyasztása ajánlott!
A főzeléken túl
A sóskát akár nyersen, önmagában is elrágcsálhatjuk, de a salátákban is kiváló. Húsok mellé köretnek kínálhatjuk, ebben az esetben a legjobb, ha kevés zsiradékon megfonnyasztjuk, hogy összeessenek a levelek. Ezzel a módszerrel a benne található tápanyagok és vitaminok sem vesznek el. Készíthetünk belőle rizottót, tejszínnel összekeverve tésztaszószt, mártást vagy kiváló reggeli italt. Természetesen, aki főzelékpárti, maradhat a jól bevált módszernél, hiszen különböző feltétekkel kellemes tavaszi vacsorát varázsolhatunk belőle. A fagyasztást jól tűri, így érdemes tavasszal raktározni belőle!
