Nem, ez nem tévedés, a pszichoanalízis alapító atyja nemcsak hogy odáig volt a konyhaművészetért, de az évek és praxisa során módszeresen lejegyezte betegei (vagy ahogy ő nevezi könyvében, a pác-kliensei) receptjeit, illetve a barátai, kollégái elmondásai alapján született ételek elkészítését. Akadnak a könyvben családi ihletésű receptek is - édesanyja, Amalia nem tartotta a zsidó hagyományokat, viszont fenséges libasültet tudott rittyenteni karácsony estére, amit viszont rendszeresen ünnepeltek Freudék.
Az egész mű arra az axiómára épül, hogy Freud késői éveire belátta, az erotika eredete orális, ennek folytán elég sok köze van az étkezéshez. Egyes mentális betegségeket is "felfedezett", ilyen például a ma már tudományos köröket megmosolyogtató női hisztéria. A pszichoanalízist összefüggésbe hozza a kulináris élvezetekkel: “ a doktoroknak nem jó az étvágyuk, az orális frusztrációjukat szörnyű figyelmeztetésekké szublimálták: a gazdag ételek ellen, amelyeket manapság zsírosnak neveznek, a só ínycsiklandása és a cukrok élvezete ellen, a vörös húsok és az édes tejszín ellen, a szószok ellen, a kulináris művészet legjava ellen.” A diétás ételektől Freud szerint az emberek szorongani kezdenek, és minden olyan tünetet produkálnak, ami a szexualitásra vezethető vissza. Annyi biztos, Freud gondolkodása érdekes csavarokkal kanyarodott folyton a szexuális elfojtás irányába, mindenben ott az elnyomott ösztön, a kielégülés iránti vágyakozás. Azt is megtudhatjuk az igen személyes hangvételű írásból, hogy Freud belefáradt a tudományba, de azért nem mulasztja el megemlíteni saját módszerének nagyszerűségét. Kiderül az is, hogy Martha, a felesége, a híresztelésekkel ellentétben sosem lett bezárva a kamrába, amíg Freud tudományosan értekezett az íróasztala fölött.
A 'mamaverek' receptje egy zabpelyhes felfújtnak mondható, amolyan reggelinek beillő fogás, melyet Freud anyja, Amalia gyakran készített fiatalabb korában - Freud amúgy nagy tisztelettel ír édesanyjáról. Amalia, ahogy már föntebb is írtuk, karácsonykor eléggé kitett magáért: frissen vágott libát sütött, mellé pedig kandírozott gyümölcs, paradicsom és szarvasgomba is került az asztalra.
Freud a feljegyzései szerint egyáltalán nem volt nagy ivó, már ami az alkoholt illeti. Egy tizenhat éves kori emlékére vezeti vissza az absztinenciát: ekkor egy Gisela nevű lány anyja ápolta őt egész éjszaka, akinek sikerült magát majdnem öntudatlan állapotba inni, így alkoholtól való ódzkodását később Gisela-komplexusnak nevezte el. Innentől kezdve minden borral, boros recepttel kapcsolatos asszociációja Giselát juttatta eszébe.
Julius Wagner-Jauregg barátja és egyben riválisa volt Freudnak, aki láthatóan nagy tisztelettel beszélt pályatársáról, olyannyira, hogy egy Jaureggelt-rántotta elnevezésű ételt is megosztott. Julius saját kísérletei sikeresek voltak: a maláriás lázhoz hasonló állapotok megteremtésével tudta kezelni a szifiliszt.
Rántottát Freudtól
“ A Jaureggelt-rántotta receptje, úgy vélem, a malária kezelése során föllépő lázrohamból származik. A serpenyő olyannyira forró, hogy majdnem lángra kap. A vaj lepirul, a pirospaprikával fűszerezett tojások oly gyorsan kerülnek bele és belőle ki, hogy alig kapja meg őket a megbarnult vaj. És ne törődjünk vele, hogy a vaj és a tojás egészségtelen kombináció. Lennél inkább maláriás?”
Szóval Freudnak még humora is volt.
Még egy kedvencet meg kell osztanunk, méghozzá a női hisztéria kezelése nyomán elnevezett receptet:
Kacsamáj histerique módra
“Párolj vízben (fejenként) egy nagy kacsamájat, 15 percig. Konyhai robotgépben pépesítsd össze a májat némi hámozott és magozott paradicsommal, néhány evőkanál vajjal, 1 evőkanál konyakkal, sóval és borssal. Dermeszd meg néhány órára, és szolgáld föl pirítóscikkelyeken. (A főfogásnak megint csak kacsának kell lennie, úgymint Nancy-kacsa.)”
Gasztrosztori, szépirodalom vagy paródia? A Freud szakácskönyve mulattató és hasznos olvasmány, ami a Múlt és Jövő Alapítvány kiadásában jelent meg 2010-ben.
