Amikor rosszul alszunk, másnap jellemzően fáradtan, kimerülten ébredünk, és ez az állapot jó eséllyel egész nap kitart. Emellett jelentkezhet ingerlékenység, fejfájás, egészségtelen ételek utáni vágyakozás és számos egyéb szokatlan tünet is. Hosszabb távon pedig még komolyabb problémákat tapasztalhatunk a rossz alvás miatt, úgymint magas vérnyomás, diabétesz, elhízás vagy éppen depresszió – így összességében alacsonyabb élettartammal is jár.
Most azonban született egy kutatás, 90 000 ember bevonásával, amely szerint a sportolás képes ellensúlyozni ezeket a negatív hatásokat.
A tanulmányt a European Journal of Preventive Cardiology-ban – az Európai Kardiológiai Társaság (ESC) folyóiratában – tették közzé. A kutatás szerzője, a kínai Guangzhou Orvostudományi Egyetem kórházának munkatársa, Dr. Jihui Zhang így összegezte a felfedezésüket:
A tanulmány kimutatta, hogy a megnövelt fizikai aktivitás csökkenti a rövid vagy hosszú alvási időtartammal összefüggő halálozás kockázatait.
Ez volt az első olyan tanulmány, amely gyorsulásmérő segítségével vizsgálta a fizikai aktivitás és az alvás időtartamának összefüggéseit a halálozási kockázatok tükrében. A tanulmányban 92 221, 40 és 73 év közötti felnőtt vett részt az Egyesült Királyság Biobank csoportjában, akik 2013 és 2015 között egy héten keresztül gyorsulásmérő csuklópántot viseltek.
Az éjszakánkénti alvás időtartamát rövid (6 óránál kevesebb), normál (6-8 óra) vagy hosszú (nyolc óránál hosszabb) kategóriába sorolták. A fizikai aktivitás teljes mennyiségét harmadrészekre osztották (alacsony, közepes, magas) – ez a besorolás megfelelt az Egészségügyi Világszervezet (WHO) irányelveinek. A halálozási adatokat a halálozási nyilvántartásokból gyűjtötték össze. Az elemzés során emellett többféle tényezőt is figyelembe vettek, például az életkort, a nemet, az etnikai hovatartozást, az esetleges nélkülözést, az iskolai végzettséget, az alvásmérés évszakát, a testtömeg-indexet, az étrendet, a dohányzást, az alkoholfogyasztást és a több műszakban végzett munkát.
Ami az aktivitási mennyiséget illeti, az alacsony aktivitásúaknál a rövid, illetve a hosszú alvás 16%-kal, illetve 37%-kal növelte a bármilyen okból bekövetkező halálozás kockázatát.
Azoknál a résztvevőknél, akik közepes mennyiségű testmozgást végeztek, csak a rövid alvás volt káros: 41%-kal nőtt a bármilyen okból bekövetkező halálozás valószínűsége. Azoknál, akik sokat mozogtak, az alvás időtartama nem volt összefüggésben a halálozás kockázatával. A szív- és érrendszeri elhalálozás kockázata 69%-kal megnövekedett azoknál, akik szokás szerint keveset aludtak és keveset is sportoltak. Azonban ez a korreláció eltűnt, amikor a testmozgást mérsékelten vagy nagy mennyiségben bevezették az életükbe.
Hasonló eredményeket találtak a mérsékelt vagy erőteljes fizikai aktivitás esetén is.
Azoknál a résztvevőknél, akik nem teljesítették a WHO ajánlásait, a rövid, illetve a hosszú alvás 31%-ban, illetve 20%-ban növelte a bármilyen okból bekövetkező halálozás kockázatát. Ezek a kockázatok eltűntek azoknál, akik megfeleltek a WHO tanácsának. A szív- és érrendszeri elhalálozás kockázata 52%-kal megemelkedett a rövid alvóknál, akik nem tartották be az edzés mennyiségére vonatkozó tanácsokat, ez ugyanakkor eltűnt azoknál, akik eleget tettek az ajánlásoknak.
Dr. Zhang elmondta:
Eredményeink arra utalnak, hogy a fizikai aktivitást és az alvásmennyiséget célzó egészségfejlesztési erőfeszítések segíthetnek, hogy megelőzzük vagy késleltessük a középkorúak korai halálozását. (...) Tanulmányunk azt mutatja, hogy az elegendő testmozgás részben ellensúlyozhatja a megfelelő éjszakai alvás kihagyásának káros hatásait.
Még többet olvashatsz az alvásról itt:
