Így lehet a tied a legfinomabb rántott hal a profi séf szerint

Halászlé és rántott hal - az éves halfogyasztásunk legnagyobb része a karácsonyi időszakban csúcsosodik ki, pedig jó lenne, ha év közben is többször nyúlnánk a halakhoz. Most egy profi séf segít abban, hogy ne csak karácsonykor legyen kedved a rántott halhoz.

Sokan már csak azért is félnek a halfogyasztástól, mert a húsban lévő apró szálkákat nehéz észrevenni, kikerülni, viszont annál könnyebben akad a torkon vagy szúrja meg a szánkat, és hát valóban, ehhez viszonylag keveseknek van kedve. Pedig minden csak a megfelelő technológián múlik, mert nem mindegy, hogy csontos halakról, vagy édesvízi, apró szálkás halakról van szó. Biró Norbert, a Culinary Institute of Europe vezető szakácsa hét éves kora óta horgászik és imád a halakkal foglalkozni, dolgozni: ő segít most abban, hogy idén karácsonykor tökéletes rántott hal kerüljön az asztalra. Meg nem csak karácsonykor.

Biró Norbert segít tökéletesíteni a technikád!

A hagyományos rántott hal

Az első kérdés, hogy milyen halból, milyen technológiával készül a finom rántott hal? Kezdjük a hagyományosakkal. A ponty például kifejezetten szálkás hal, bár nem annyira, mint a kis testű keszegek, aminél tényleg minden falatnál apró szálkákba ütközünk.

A süllőben és a harcsában jóval kevesebb szálka van, mint például a pontyban, és ezek nem ipszilon szálkák, tehát sokkal könnyebb kikerülni őket. Ott van még a busa, ami most nagyon divatos, ennél is a legfontosabb, hogy mikor filézzük, akkor a húson lévő barna részeket kivágjuk. Ennek nincs jó íze, nem kifejezetten iszapos, de ez öli meg a busa igazi, jó ízét.

Nekem a kedvenc rántva vagy sütve, az a balin, de tudni kell róla, hogy ez a legszálkásabb halunk. Itt sincs másra szükség, csak egy alapos, jó filézésre, aztán hagyjuk az ipszilon szálkákat, én mindig kétszer ledarálom. Innentől fogva már lehet formázni, mikor már van egy selymes, homogén textúrája, aztán beleütünk egy tojást, fűszerezzük és gyönyörű pogácsákat lehet belőle formázni, sőt, ha visszarakjuk a hűtőbe és hagyjuk kicsit megdermedni, akkor bepanírozhatjuk és olajban ki is süthetjük. Isteni finom

– meséli Biró Norbert.

Nem maradhat ki a fűszerezés!

Az irdalás és a sózás elengedhetetlen a szálkás halaknál. Ehhez válasszunk egy nagyon éles kést, majd 2 milliméteres távolságra vágjuk be a hal húsát, egészen a bőrig, de azt már ne vágjuk át. A 2 milliméteres távolság tartása azért fontos, mert így az ipszilon szálkákat úgy át tudjuk vágni, hogy egy gyerek számára is nyugodtan fogyasztható legyen a hal, a só pedig megpuhítja annyira a szálkákat, hogy hőkezelés után már egyáltalán nem okoznak gondot.

A hekknél, ami általában fagyasztottat jelent, Biró azt ajánlja, használjunk egy kis zúzott fokhagymát, fűszereket, egy gyengébb, 3%-os sópácot (1 liter víz és 30 gramm só keveréke), amiben egy éjszakát is pihenhet. Másnap leöblítve, lecsepegtetve, szárazra törölve már mehet is a paprikás lisztbe, és persze panírozhatjuk is.

„Szerintem azt sokan tapasztalták nyári sült hekkezéseknél, hogy valahol sótlan, valahol meg tök sós a hal húsa, de ezt a sóoldatban pihentetéssel ki lehet küszöbölni. Még fagyosan is beletehetjük, majd kiolvad benne, felszívja a fűszerek, a fokhagyma ízét. Ha pedig sikerül frissen hozzájutni, arra érdemes lecsapni, mert elképesztően friss, tiszta íze van.”

Panírnak használjunk pankó morzsát, ami a legropogósabb morzsa, már a legtöbb hipermarketben, ázsiai boltban, delikátesz boltban kapható. A pankó viszonylag nagy darabokból áll, ha ezt zavarónak érezzük, sodrófával vagy akár késes aprítóval lehet finomítani. Jól áll a halaknak, ha egy kis diót keverünk hozzá, de adhatunk hozzá zúzott fokhagymát, esetleg fokhagymaport is - Biró szerint ez a barna halakhoz, mint a ponty, szuperül illik.

Tengeri klasszikus

„Ha tengeri, akkor mi más juthat eszünkbe, mint a Királyság legkirályabb étele, a fish and chips. Jól lehet vele játszani: például ha elkészül hozzá a sörös bunda, akkor ne csak sör legyen benne, legyen benne keményítő is, és valami kőkemény alkohol, mondjuk vodka. A halat mindenféleképpen ajánlom, hogy 5-7 %-os sóoldatban (1 liter víz és 50-70 gramm só keveréke) pihentessük sütés előtt 20 percet, így a só egyenletesen járja át az egész halhúst. A sóoldatba lehet fűszereket tenni, egy kis roppantott fokhagymát, ezt is szépen magába szívja. ”

Ha 20 percig pihent, akkor nem fontos leöblíteni, elég papírtörlővel szárazra törölni, de ha 30 percet állt a sóoldatban, akkor viszont érdemes. Az alkohol és a forró zsiradék marhára nem szeretik egymást, ezáltal lesz iszonyatosan ropogós a bunda. Az alkohol sokkal gyorsabban párolog, mint a víz, így ahogy a forró olajba kerül, hamar elillan

- javasolja Biró.

Minden jéghideg legyen. Egy tojáshoz adjunk körülbelül 1 dl vodkát és 2 dl sört, és 1:1 arányú liszt és kukoricakeményítő keverékéből adagoljunk hozzá annyit, amennyitől palacsintatészta-állagú tésztát kapunk. Ne hagyjuk ki belőle a sütőport sem, ehhez a mennyiséghez elég fél teáskanálnyi, ez még levegősebbé teszi a bundát. Kevés sóval lehet még ízesíteni (de nem kell túlzásba vinni, a hal már elég sós), és fűszereket adhatunk hozzá.

Még jobb, ha van otthon szifonunk, és abba beletöltjük a masszát, így még több levegő kerül bele. Nyomjunk belőle egy tálba (ne mindet, csak épp annyit, amennyit használni fogunk), ebbe mártsuk a lisztben megforgatott halszeleteket, majd mehet a körülbelül 170 °C-os olajba. Ez tulajdonképpen a Heston Blumenthal-féle fish and chips technológiája.

A hal típusát tekintve rántott halnak a fehér húsúak a legfinomabbak, főleg, ha fish and chips technológiára építünk. De ha már a chips része: nagyon jót tesz a krumplinak, hogy amikor már fel van szeletelve, utána áll egy kis sós vízben fél órát, utána hideg vízben alaposan átmossuk, aztán papírtörlővel alaposan leitatjuk róla a folyadékot, és már mehet is a forró olajba - itt sem szabad túl magas hőmérsékleten sütni, maradjunk meg a 160-170 °C-nál.

„Hogy ha még tiptopabb akar lenni az ember, bár ez egy kicsit melósabb, akkor van még erre is egy jópofa módszer: a szépen meghámozott, kockázott krumplit sós vízben megfőzzük, aztán lekrémesítjük. Ezután kikenjük egy szilikon lapra, aztán sütőben kiszárítjuk. Amikor ez megvan, összetörhetjük bármilyen formára, aztán ugyanúgy alacsony hőmérsékletű olajban szép pirosra lehet sütni. A Barakában használtam ezt a technológiát például úgy, hogy amikor a burgonya kicsit kiszáradt, de még formázható volt, akkor levettem a szilikonlapról, belecsomagoltam a szépen beízesített halat, és így sütöttem ki - ez volt egy fish & chips amuse bouche, ezekkel jól lehet játszani.”

Ha tetszett ez a cikk, nézd meg a legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon vagy a YouTube-on!


Ezeket is olvasd el!

Címlapról ajánljuk

További cikkek