Anno Berlinben teljesen rá voltunk kattanva erre a reggelire. A szállásunkhoz közeli kávézóban árulták és miután felfedeztük, mindig azon izgultunk, hogy vajon lesz-e még mire mi odaérünk. Elég nagy volt érte a harc, mert az egyetemi negyed közepén van ez a hely, ahol állandóan hemzsegnek a laptopok és könyvek fala mögé barikádozott diákok.
Alul egy ropogós, kekszes morzsaréteg, rajta natúr joghurt, a tetején pedig gyümölcs – ez volt az alaprecept, amit számos változatban készítettek. Nem ördöngösség, de pont az egyszerűsége miatt annyira finom! Mivel ha szezonja van, akkor én annyi fügét eszem, amennyit csak bírok, úgyhogy most is ez került rá szilvával együtt. Hogy legyen benne némi csalafintaság, az összevágott gyümölcsöt meglocsoltam mézzel és adtam hozzá egy fél rúd vaníliát is és így kicsit összesütöttem az egészet. Ez a madagaszkári vanília, te jóságos isten! Eszméletlen finom lett tőle, mert hihetetlen aromája van. Elképesztő.
Miközben a kekszmorzsához kerestem a cukrot, megtaláltam egy felbontott mézeskalács fűszerkeveréket és ebből is adtam hozzá, mert a fahéjas-szegfűszeges íze kiválóan passzol a fügés szilvához. A morzsa amúgy több lesz, mint amennyire szükség van, de kevesebbel meg nem érdemes pepecselni. A következő opciók közül választhatsz: vagy elteszed egy következő adaghoz, vagy felhasználod sajttortához vagy pedig megszórod vele a pitét, mielőtt még rátennéd a gyümölcsöt és szépen felszívja majd a levét.
Szerintem első osztályú reggeli, mert a morzsa édes és ropogós, a natúr joghurt savanykás és selymes, a gyümölcs pedig karakteres. Jót tesz neki, ha egy éjszakát áll a hűtőben, mert a morzsa kicsit megpuhul a joghurt alatt, de éppen csak annyira, hogy ne legyen túl kemény, de roppanós maradjon. A legjobb ha eleve jól zárható befőttesüvegben készíted el és másnap reggel csak kikapod a hűtőből, aztán már indulhatsz is.
