Mindig érdekes helyzet, amikor két nemzet teljesen eltérő, de alapjaiban/alapanyagaiban/elkészítésében hasonló fogását próbáljuk mérlegre helyezni. Már a beazonosítás is gyakran furcsaságokat szül – hiszen nyilvánvalóan mindenki a maga nézőpontjából kiindulva gondolkozik, így születnek az olyan kiejelentések, mint „a svíčková, a cseh vadas” vagy „a tagine, a marokkói pörkölt”, esetleg, hogy „a shakshuka, a Közel-Kelet lecsója”. Természetesen egyik fenti állítás sem állja meg száz százalékban a helyét, hiszen mindegyik nemzeti étel a saját jogán a maga ura, egyedi és utánozhatatlan.
Nemzetközi variációk két zöldségre
Persze mégsem bűn az, vagy illetlenség, ha ilyen módon próbáljuk magunkban elhelyezni a Föld nevű bolygó különböző kulináris specialitásait – ez már annak a jele, hogy nyitottak, érdeklődők vagyunk a sajátunkon kívül más nemzetek konyháira is – sőt, egyes helyzetekben olyan okosságokra is rájöhetönk, hogy ha a természet két ugyanolyan zöldséget ad X különböző nemzetnek, akkor többé-kevésbé mind az X nemzet hasonlóan fog velük eljárni a konyhában.
Ez magyarázza a fent említett lecsó nemzetközi rokonsági láncolatának ilyen módon szerteágazó mivoltát: hiszen, ha nem is ugyanarról az ételről beszélünk, az alapanyagok szintjén mégis rokonság fűzi egymáshoz a lecsót, a shakshukát és a pipérade-ot.
„Lecsó” à la Dél-Franciaország
A pipérade (a név a dialektusban így nevezett paprika, a piper szóból született) őshazája a Francia- és Spanyolország határán mindkét irányba átnyúló terület, tehát spanyol oldalról baszk, míg francia oldalról gascogne-i specialitás.
A baszkok talán azért is kedvelik annyira a pipérade-ot, mert a zöldségragu alapanyagai, a hagyma, a paradicsom és a helyi húsos zöld paprika zászlajuk színeit festi a tányérokra.
Gyakran használnak hozzá új hagymát: fontos a különírás, ugyanis nem (feltétlenül) a zsenge, zöldesfehér szárakról van szó, hanem a már gumósabb, alul gombócba dundorodó zöldségről van szó. Persze ugyanúgy elkészíthető sima hagymával is, ahogy a régió, máshol nehezen fellelhető, zöld paprikáját is lecserélhetjük hasonló árnyalatú kaliforniaira vagy kápiára.
További különlegessége a, szintén a régióra jellemző, különleges fűszerpaprika, a piment d'Espelette, ami csodásan piros árnyalatot kölcsönöz neki, és sűrű, paradicsomos szaftjának csodás aromát ad.
Magában, tojással, hússal: kinek, hogy tetszik
Ahogy a magyar konyhákban nyáron oly' sok étel lecsóssá válik, ugyanolyan szabados kézzel eshetünk neki a „baszk színű” pipérade-nak is. Ehetjük magában, friss-ropogós baguette-tel tunkolva, készíthetünk mellé rizst is, akár.
Tovább fejlesztve egy szinttel üthetünk bele tojást (de ne keverjük el, hanem hagyjuk szépen, lassan megfőni abban a csodás paprikás szaftban): egyenest a fazékba is mehet, de a külön kiporciózás is valid opció. Így mindenkinek meglesz a maga kis kerámiatálja, tele a lávaként gyöngyöző, lágytojásos pipérade-dal.
Ha pedig egy igazán laktató főétellé tennénk a zöldségragut, süssünk mellé csirkét vagy halat. Ezen a ponton a pipérade megszűnik pipérade-nak lenni és átlép abba a kulináris zónába, amelyet á la basquaise néven nevezhetünk franciául.
A csirke általában combot vagy mellet jelent, ami paprikás-paradicsomos szaftban úszik: ez a poulet basquaise. Halfronton pedig bármilyen kedvünkre való filét kisüthetünk a zöldségraguhoz, bár érdemes a fehér húsú, de karakteres fajoknál maradni. A fekete tőkehal, a vajhal, a harcsa vagy a süllő mind ígéretes választás. Összefogó néven bármi, ami pipérade-dal készült hal, poisson basquaise lesz, természetesen ide beilleszthetjük az adott uszonyos francia elnevezését.
Itt a pipérade és a francia lecsós hal teljes receptje, mentsd el kedvenceid közé, vagy küldd tovább valakinek, aki szerinted szívesen elkészítené!
Fotók és recept: Lakos Benedek
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Még több ízes-izgalmas recept, amit érdemes kipróbálni:
