Kissé bajban vagyok a gyermekkori emlékeimmel, nevesen, hogy nem emlékszem közülük sokra, egy kategória kivételével. Az íz- és ételemlékek nagy része viszonylag erőteljesen megmaradt a fejemben, és szívesen elő-előveszem őket nézegetésre. Persze ez nem mindig elég, például jelen esetben kénytelen voltam életre hívni az emlékeim egyikét: gyermekkorom két kedvenc péksüteményét. Izgalmas élmény volt, és a feléjük vezető úton még leveles tésztát is megtanultam csinálni. Irány a múlt, jöjjenek a péksütemények!
Ó, azok a régi pékségek!
Apai nagymamám a belvárosban lakott, a Lónyay utcában, és amikor vele töltöttünk egy-egy hétvégét, elkísérhettük a Nagy Vásárcsarnokba szombat reggelenként. Valószínűleg itt kezdődhetett a szenvedélyes piacimádatom, ami azóta is tart.
Itt a Vásárcsarnokban volt egy hangulatos kis pékség, ahol az egyik kedvenc reggelimet szereztük be: a pudingos-meggyes papucsot.
Ez éveken át ott élt a fejemben, bár idővel kicsit megkopott, ezért a felelevenítéséhez kérnem kellett egy kis segítséget a nővéremtől. Ugyanis a papucs pontos kinézete már nem volt meg teljesen. De egy gyors testvéri kutatás után minden visszatért.
A másik péksüteménnyel pár évvel később, általános iskolás koromban találtunk egymásra: ez a suli melletti pékségben kapható, leveles, isteni gesztenyés táska volt. Ebből talán csak kétszer ettem, ráadásul az egyik alkalommal valamilyen verseny előtt falatoztam belőle, izgulós uzsonna gyanánt. Talán ezért is ragadt meg annyira az emlék, azt mondjuk már elfelejtettem, hogy elértem-e bármilyen helyezést. No, sebaj.
Az emlékekért mindent: még házi leveles tésztát is
Amikor megfogant az újraalkotás ötlete, tudtam, hogy nem úszhatom meg a dolgot egyszerűen: kénytelen voltam házi leveles tésztát készíteni, mert a boltiból nem lett volna igazán finom egyik péksütemény sem.
Amúgy végül nem is volt olyan megterhelő feladat: egy „csalós”, egyszerűsített receptet választottam, szerencsére a végeredmény így is lenyűgöző lett.
A tésztához a fagyott vajat kell a liszthez reszelni, minimálisan összedolgozni jéghideg vízzel, majd ezt az omlós tésztát kell hajtogatni. Így potom másfél óra alatt letudható a feladat, utána már csak pihentetés vár a levelesre.
A gyermekkor íze
Maga a sütés már szinte semmi feladat volt, főleg a tésztahajtogatás után: nyújtás, szeletelés, pudinggal és gesztenyepürével töltögetés, majd hajtogatás. Fél órával később pedig ott álltam két forró tepsi felett, amelyeken gőzölögtek és illatoztak gyermekkori kedvenceim.
Mennyivel jobb így újraélni a régi emlékeket: valós illatot beszívva, az omlós leves tésztába és édes töltelékbe harapva, porcukrot az orra kenve! Ajánlom őket mindenkinek, sok-sok szeretettel!
A gesztenyés táska receptjét itt, meggyes-pudingos papucs receptjét pedig itt találod, mentsd el kedvenceid közé, vagy küldd tovább valakinek, aki szerinted szívesen elkészítené!
Fotók és recept: Lakos Benedek
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Ezeket a finomságokat is készítsd el otthon:
