Gesztenyepüré. Egy békebeli, tejszínhabos finomság, amelyet csak az illatos gesztenyék piacra kerülésekor lehet házilag elkészíteni. Vigyázat: annak is függőséget okoz, aki nem rajongó!
Az elfoglalt, de édesszájú sereggel megáldott családanyák mentsvára évtizedeken keresztül a gesztenyemassza volt. Hazafelé be lehetett szaladni érte a sarki közértbe, otthon pedig csak ki kellett bontani, át kellett törni, és egy kis tejszínhabkoronával feltálalni. Emlékszem, volt a kék meg zöld papíros, meg arra is, hogy a zöld volt a jobb. Aztán a kilencvenes évek elején eltűnt a finomabb fajta – akkor le is álltunk a gesztenyepürével egy pár évre. Aztán jó tíz éve csoda történt gesztenyefronton. Nemcsak egyre jobb minőségű gesztenyepürék kerültek a boltokba, hanem rájöttünk, hogy gesztenye-nagyhatalom vagyunk. A hideg beálltával egyre több helyen lehet friss, meleg sült gesztenyét kapni, és már nincs az a picike piac, ahol októbertől kezdve pár hónapon át ne lehetne beszerezni a kis barna golyóbisokat. Így aztán múlt héten mély levegőt vettem – meg egy kiló gesztenyét – és nekiálltam előállítani életem első gesztenyepüréjét. Nem mondom, hogy nem macerás – úgyis rájönnétek, hogy füllentek –, de bizton állíthatom, hogy nagyon megéri. De vigyázat! Ha egyszer nekiálltok, félő, hogy többé nem fog csúszni a bolti…
A házi gesztenyepüré receptjét itt találod >>
{ GALÉRIA = title:Gesztenyep%C3%BCr%C3%A9%20h%C3%A1zilag, 0,1,2,3,4,5,6 }
