Két éves a Mór24 – éppen a szülinapi hétvégén ugrottunk be Almás Edithez és Albrecht Tamáshoz, akik még a koronavírus-járvány és a lezárások ellenére is forradalmasították a füredi, sőt, az északi-parti gasztronómiai kínálatot. Tovább megyünk: még a főváros is szívesen a nyomdokaikba lép. A kalandvágyó fiatal pár a világ bejárása és sok-sok külföldi munka után döntött úgy, hogy alsóörsi lakóhellyel, megannyi kreatív ötlettel felvértezve bérel ki egy üzlethelyiséget Balatonfüreden. A Jókai Mór utca 24-es szám két év alatt zarándokhellyé vált a kortárs gasztro kedvelőinek körében, Edit és Tamás pedig kis tányérokkal edukál, vendégel, kápráztat. Mesélünk egy kicsit a Mór24-ről.
Rögös út: amikor mindig minden változik
Mondják, hogy egy vállalkozás első egy éve meghatározza, hogy lesz-e tovább, van-e értelme csinálni. Egy étterem esetében például megtalálja-e a közönségét a hely, rendben van-e az árazás, és újat mutat-e a gasztronómia, esetleg olyan régit és hagyományőrzőt hoz-e el, amire minden falunak, városrésznek, városnak szüksége lenne. Keményebb a dió, ha valami újdonságot kell bevezetni, még rögösebb az út, ha mindezt egy olyan helyen teszik, ami egyrészt a szezonban él, másrészt ragaszkodik a megszokotthoz.
Tudjuk, hogy kemény vállalás egy balatoni városban valami egészen szokatlannal előrukkolni, de két év távlatából, azt hiszem, elmondhatjuk, hogy az élet mégis minket igazol.
„A mi balatonfüredi történetünk kezdetébe jócskán beleszólt a Covid, volt itt annyi lezárás és bezárás, hogy egy idő után már követni sem tudtuk. Kommunikáltunk többféleképpen: először a small plate-et emeltük ki, aztán ebből lett tapas, amit aztán nem éreztünk annyira találónak. Vissza is tértünk a small plate-hez. Szerettük volna, ha a mini kis estjeinken, rendezvényeinken jobban közelebb kerülünk a fürediekhez. Árultunk comfort foodot, amikor az elvitelben volt az egyetlen lehetőség, sütöttünk pizzát barátainkkal a Madréból. Voltunk négyen, lettünk heten, hullámvasúton ülünk, de ezt akarjuk csinálni. Ezt szeretjük csinálni” – meséli Edit a pörgős szombaton, amikor már az estére, az ünneplésre készülnek.
Sok foglalás = érdeklődő és értő közönség
Olyan zene szól, amiért már az első öt percben megbántam, hogy 18:00-kor indul vissza a vonatom. Edit néha hívásokat kezel, fülelek, és hallom, hogy erre a szombatra már nincs is szabad hely. Tamás és a szűk, de agilis konyhai csapat precízen készül, tényleg sokan lesznek. Törzsvendégek leginkább, akik ismerik a fiatalok sztoriját, és mindennél jobban szeretnék mélyrehatóan megismerni a gasztronómiai hitvallásukat.
Messziről haza, avagy az álmok az otthon közelében érnek be
Edit és Tamás a Balatonról indult el az élet nevű társasjáték kezdetén, és megannyi év külföldi munka, utazás és tapasztalás után tértek vissza a magyar tengerhez, immár egy párként, kislányukkal együtt. 10-15 évet húztak le a vendéglátásban, az oroszlánrészét Nagy-Britanniában, nívós éttermekben, Michelin-csillagok közvetlen közelében, vagy éppen Gordon Ramsay ismert éttermeiben. Alázattal, tettvággyal, odafigyelve végezték munkájukat, eszméletlenül sok tapasztalatot szereztek. A család és az otthon hiánya miatt döntöttek mégis úgy, hogy felszámolják Bath városában kialakított életüket, a rengeteg gyakorlati tudást pedig végre saját vállalkozásukban kamatoztatják.
„Mi a koncepciót gomboltuk az üzlethelyiségre. Megláttuk a kiadó táblát a 24-es számon, és azonnal intézkedni kezdtünk. Éppen annyira vagyunk közel a fősodorhoz, amennyire jó közelben lenni, de a klasszikus füredi nyaralós hangulat már talán nem is ér el hozzánk. Szerencsés, hogy egy szálloda viszont éppen itt üzemel, egészen jól lehet erre parkolni, és a vasútállomás is 5-8 perc. Nagyon jól összeszoktunk, a hely adottságait azt hiszem, maximálisan kihasználjuk: ősszel, télen és tavasszal egészen melengető és kuckós a hangulat, nyári estéken be is lehet menekülni a meleg elől, de a kis teraszunk is adott.”
Mert igen, négy évszakosak vagyunk. Nem a szezonra lövünk, hanem a már kialakult és folyton bővülő vendégkörünkre. Azokra, akik nem csak nyáron járnak le a Balatonhoz.
A tökkel ilyet is lehet
Koncepciójuk és megvalósításuk már két év alatt oda ért, ahová másoknak fél évtized alatt sem sikerül megérkezni. Sosem kommunikáltak fejvesztve, nincs túlcsorduló marketingtervük, mégis a jóra fogékony fogyasztói réteg és a sajtó is megtalálja őket. Leginkább azok érkeznek felvillanyozva hozzájuk, akik külföldön is izgatottan kóstolnak új fűszerezést, ismeretlen komponenst, vadat és szilajt, ha arról van szó. A szilaj mindegyik Mór24-es látogatás után eszembe jutott az ételekről, mert hiába érződik rajtuk a precíz tervezés, mégis van bennük valami esetleges is, ami megadja a pikantériát. Ismeritek azt, amikor valaki óriásit szeretne mutatni, de végül semmi sem lesz belőle? Tamás konyhája ennek a szöges ellentettje: tisztességeset, ízleteset kíván mutatni, végül pedig olyan parádés lesz az összkép, hogy azon hüledezünk, hogy egyetlen kisebb tányérban hogy lehet ennyi öröm, kreativitás és komplexitás.
„Mondhatnánk, hogy minden helyi termelőktől érkezik, hogy igyekszünk csak a térségből hozni az alapanyagokat, de ez mindenki tudja, hogy nem így van. Azért vannak persze szuper lokális termelők, gazdák. Például a Tekeresvölgyi Családi Birtok sajtjai, de gombát is tudnánk közelről szerezni… ha nem lett volna tavaly is aszály, és úgy tűnik, idén is ez vár ránk. Be kell vállalni, hogy tényleg az van, amit a föld ad, hogy az adott komponensekből kell főzni. Ez kihívás elé állít, a végén pedig olyan tányérok születnek, amikre büszkék leszünk. Szeretek mostohább hozzávalókat felemelni. Itt van például a vajtök. Személy szerint utálom a tökfőzeléket, de ez egy kiváló alapanyag, készítek vele valami mást, valami minden emléket törlő újdonságot. És mi a visszajelzés? Csodálkozás, hogy a tökkel ilyet is lehet. Ez a játék a kezdetek óta itt van a falak között, sok meglepett arcot láttunk már egy-egy ízkombináció vagy állag felfedezése után” – meséli Tamás.
Persze közben van olyan fogás, amit nem vehetünk le az étlapról. Hiába változik sűrűn, maradnia kell. Ilyen a sült kovász, a rántott disznósajt is.
„Ezekbe beleszeretett a közönség, velük azonosít minket, és ha egy vendég hoz magával egy kedves ismerőst, barátot, családtagot, meg szeretné nekik mutatni őket. Ebben partnerek vagyunk, a sok újdonság mellett marad a jól megszokott is” – tette hozzá Edit.
Úttörők a Balatonról: már tudjuk mi az a small plate
Ha nemcsak intuitívan járunk étterembe, vagy próbálunk ki újdonságokat, hanem oda is figyelünk a trendekre (akár sajtóból, akár külföldi utak tapasztalataiból), akkor feltűnő, hogy milyen térhódítása van a Közel-Kelet mezzéinek. Lassan már felkerül a bisztrós étlapokra a burger és a Cézár-saláta mellé a hummusz is, mártogatunk, kencézünk már mindenhol. Mégis inkább magunk elé húzzuk azt a csicserikrémet, a sharing (megosztás) még nehezebben épül be. Erre pedig jó belépő lehet egy spanyol tapast kínáló étterem vagy egy izraeli, levantei ételbár. Viszont ami a Mór24-ben történik, az megint csak más, hiszen nem egy-két kifejezett nemzet ízei kerülnek a (kisebb) tányérokra, hanem kvázi világkonyha. Magyar, baszk, japán, koreai, mediterrán vegyül a legnagyobb harmóniában. És ez a vonal szépen elindult Balatonfüredről, és a fővárosban is egyre többen választják ezt az utat. Ahol minél többet lehet kóstolni, ahol az együttes felfedezés a nap fénypontja. Több étterem is nyílt mostanában ezzel az ars poeticával.
„Nekünk ez eléggé hízelgő és visszacsatolás is, hogy valamit jól csinálunk. A műfaj még gyerekcipőben jár itthon, de örülünk, hogy elsők között voltunk, ráadásul nem is a fővárosban, hanem itt, Füreden indultunk el” – így Edit, akinek az arcáról tényleg le lehetett olvasni a büszkeséget. Az egész Mór24-gyel kapcsolatban, és Tamásra pillantva is.
„Az az érdekes, hogy annyira ráálltam erre a stílusra, és annyira bele is szerettem, hogy furcsa például rendes, hagyományos fogásokat, méreteket és tányérokat készíteni. Néha van rá példa, hogy jön egy ilyen feladat, de rá kell jönnöm, hogy imádom a small platet. Hogy egy kisebb méretben kell megmutatnom a gondolkodásom és hivatásom legjavát.”
Mór24, mint a natúr borok tárháza
Fontos, hogy a hely natúr borbár funkciót is betölt: ez a műfaj szintén izgalmas és újító, kell hozzá kíváncsiság és befogadás, de a végén csak az elégedettség marad. Edit szerint van is borpár és nincs is, mert lényegében minden fogáshoz tudnak ajánlani egyértelműbb és meghökkentőbb kíséretet is. A natúr borok világára inkább az utóbbi az igaz, ezért érdemes rájuk hagyatkozni.
Csak ajánlani tudjuk a Mór24-et. Társaságban, párban, hétvégén, hétköznap, nyáron és télen is. Vigyázni kell erre a különleges kis helyre. Szavazzunk nekik bizalmat, és utazzunk velük a Jókai Mór utcából!
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Szerző: Pákozdi Nóra
Címlapkép és képek: Mór24
Olvass még több izgalmas és érdekes interjút:
- „Torreádor, bika, sangria, tinto de verano; itthon ez erőltetett, nem ettől lesz spanyol egy hely" – interjú a most nyitó Arquitecto Pitpit alapítóival
- „Aki szenved, hogy még 12 óra van a műszakjából, és holnap újra kell kezdeni, az ne menjen el szakácsnak" – az Év ifjú séftehetsége díjas Pallag Dáviddal beszélgettünk
- „Az a fajta attitűd, ami most a vendéglátást övezi, a siker és a pénz hajszolása, tőlem nagyon távol áll” – interjú Zakar Katával, a Kővirág-Étel, ital, ágy megálmodójával
