Virtuális gasztrotúránk következő állomása a napfényes Itália. Az olasz konyha töretlen sikerének a kulcsa abban rejlik, hogy egy hétköznapi étkezés is valódi ünnep.
A kulturálisan nagyon is sokszínű csizma régióinak hagyományokban és ünnepi fogásokban is megvannak a maguk tradíciói – és ehhez tartják is magukat. Az ünnep december 24-én éjfélkor kezdődik és csupán 24 óráig tart. Karácsony előestéjén – a mi szentesténken – szigorú, húsmentes böjtöt tartanak.Az északi tartományokban ilyenkor főleg angolnát készítenek, a déliekben pedig tengeri herkentyűs tésztákés egytálételek kerülnek az asztalra. Különösen fontos szerepet kapnak ilyenkor az előételek, az úgynevezett antipastik. Ezekből a kis falatkákból akár hét-nyolcféle is az asztalra kerülhet, lehet köztük grillezett zöldség,rákfalatés természetesen bruscetta.Az igazi lakoma 25-én ebédre van – a család ilyenkor összegyűlik az ország különböző pontjairól. A menü általában levesből, előételből, tésztából, salátából, főfogásból és desszertből áll. Hogy mi, az természetesen függ attól, hogy melyik tartományban vagyunk.
Abruzzóban például a legnépszerűbb leves karácsonykor a citromos zellerleves húsgombóccal, míg Toscanában ribollitátvagy pappa al pomodorótfogyasztanak. A főfogás délen inkább valamilyen fűszeres pulykasült, míg északon általában borjúOlaszországról lévén szó, a pizzailyenkor sem hiányozhat a menüből, Nápoly környékén endíviás-fenyőmagos töltött pizza dukál, míg Marchéban egy diós-mazsolás édes változat hódít. A desszert aztán tényleg házanként változik, van, ahol a fűszeres, olasz mézeskalácsokat részesítik előnyben, van, ahol a ravioli nagyságú, szőlőlekvárral töltött fánkocskákat, vagyis a calgionettit, a kifinomult északi tartományokban pedig a krémesebb sütik tarolnak ilyenkor. De gasztrokülönbségek ide-vagy oda, a panettonénak, vagyis a milánói karácsonyi kalácsnak, pandorónak, a nyolcágú „aranykalácsnak”, valamint a torronénak, a ragacsos, mandulás-mézes süteménynek mindenképp az asztalon van a helye Itália összes tartományában.
