A lisztérzékenységre sajnos fokozottan igaz, hogy nagyon nehezen diagnosztizálható, mert tünetei nagyon hasonlóak az egyéb, ideiglenes emésztőszerv-rendszeri megbetegedésekhez. A fő tünetek – a hányás, hasmenés, puffadás, étvágytalanság – megegeznek egy átlagos gyomorrontás, a stressz, vagy éppen a laktózérzékenység tüneteivel. Alapos – és sajnos meglehetősen kellemetlen – vizsgálatsorozaton kell átesnie annak, aki meg akar bizonyosodni arról, hogy a szervezetébe kerülő glutén okozza a panaszait.
De mit is kell tudnunk pontosan erről a betegségről? A lisztérzékenyek szervezetében a glutén fogyasztását követően sérül a vékonybél nyálkahártyája, erősen roncsolódik a bélflóra, így a bekerülő tápanyag nem tud felszívódni. Emiatt a primér tünetek mellett kialakul a csontritkulás, az erős fogyás, és a kóros alultápláltság. A betegségnek a mai napig nem ismerjük a kiváltó okát, de azoknál, akiknek a családjában előfordult, nagyobb eséllyel alakul ki a lisztérzékenység.
Sajnos az ételallergiák közül ezt a típust lehet a legnehezebben kezelni – gyógymódja ez idáig nem ismert, a tünetmentesség pedig csak élethosszig tartó diétával őrizhető meg. A diétából négy élelmiszert – a zabot, a rozst, a búzát és az árpát örökre el kell hagyni. Bár a tiltólista előre rövidnek tűnhet, ezek az élelmiszerek nemcsak a pékáruk és lisztek 95% -nak alapjai, de megtalálhatóak egyes húsipari termékben, félkész élelmiszerben és feldolgozott tejtermékekben is.
A lisztérzékenyek a négy felsorolt alapanyag és belőlük őrölt lisztek helyett választhatják a kukorica,szója, köles, hajdina, rizs, és sárgaborsó- őrleményeket, illetve a kereskedelemben beszerezhető gluténmentes lisztkeverékeket. És bár egy átlagos, otthonon kívüli étkezést is rendkívül megnehezíthet, ha valaki csak a felsorolt alternatív szénhidrát-forrásokat fogyaszthatja, öröm az ürömben, hogy hála az egyre szélesedő kereskedelmi kínálatnak, a saját konyhánkban bármilyen klasszikus fogást elkészíthetünk gluténmentes változatban.
