Nevezetesen a zöldbanánlisztről, a nyílgyökérlisztről és a szőlőmaglisztről lesz most szó.Akik többet hallottak és foglalkoztak a paleolit diétával, netalán lisztérzékenységük miatt a jól bevált, de már kicsit megszokott kukorica- és rizsliszt mellé kerestek alternatívát, bizonyára találkozhattak már ezekkel a liszttípusokkal.
A sort persze hosszan lehet folytatni a lenmaglisztet, kókuszlisztet, mandulalisztet stb. említve, ám különleges táplálkozás-élettani értékük és konyhatechnológiai felhasználásuk miatt most mégis ennek a háromnak a bemutatására esett a választásom - természetesen cseppet se lebecsülve a többit.
A zöldbanánliszt
A banán őshazája Délkelet-Ázsia, a termelő országok közül is India emelkedik ki a megtermelt mennyiséget nézve (27,5 millió tonna/év). Míg számunkra csak egyféle banán létezik, az étkezési, az ottani népek kultúrájában alapélelmiszerként jelenik nap mint nap a ’főzőbanán’ több változata is.
Hogyan készül el a zöldbanánliszt? Szüretkor még minden leszedett banánfürt nyerszöld színben pompázik és csak szállítás után kapja meg ismert kanárisárga színét speciális légterű kamrákban utóérlelve. Ilyenkor édesedik még, puhul a húsa. Ám a lisztkészítésnél ezek a folyamatok nem előnyösek – egyik oka a keményítőtartalom csökkenése - így a banánt még zöld állapotban dolgozzák fel: fél cm vastagra szeletelik, szárítják majd por állagúra őrlik.
Emiatt tulajdonságait tekintve igen különbözik a már megszokott gyümölcstől:
- Ízében nem hozza a banános jegyeket, sőt inkább dióra emlékeztető.
- Energiatartalma a szárítás miatt magasabb (300 kcal/100g, míg nyersen 90 kcal. Ám ha összehasonlítjuk a többi alternatív lisztével (pl. mandula-, lenmag- stb), amelyek kalóriatartalma 500-600 kcal körül mozog, még mindig egy relatív alacsony értékről van szó
- Kálium – és magnéziumtartalma megmarad, sőt a koncentrálódás miatt emelkedik is (kálium: 1100 mg/100 g szemben az étkezési banánnal, ahol 500 mg/100 g, Magnézium: 123 mg/100g kontra 36 mg/100g)
- Keményítői között magasabb arányban lelhető fel az ú.n. rezisztens keményítő, mely a szervezetben emésztetlenül jut el a vastagbélbe, ahol prebiotikumként hasznosul. Ezáltal jótékonyan hat a bélflóránkra, rosttartalmának köszönhetően jóllakottság érzetet ad és a vércukorszint emelkedését is lassítja. Emiatt cukorbetegek, fogyókúrázók, székrekedéssel szenvedők mindennapi étkezéseinek is hasznos része lehet.
A nyílgyökérliszt
A nyílgyökér név ismerősen csenghet a növénybarátok számára, hisz ennek a dekoratív levéldísznövénynek többféle változata kedvelt hazánkban is.
Eredetileg Dél-Amerika esőerdeiben élő aljnövény, melynek rizómájából (raktározásra alkalmas gyökértípus) állítják elő ezt a semleges ízű, szinte hintőpor finomságú lisztet.Habár Magyarországon még nem terjedt el széles körben, aki legalább már egyszer betévedt egy kínai étkezdébe, biztos hogy találkozott vele, ugyanis az az áttetsző szósz, amely szinte az összes mártásuk alapja, legyen az húsos vagy csak zöldséges, nyílgyökérliszttel lett sűrítve.
Milyen tulajdonságai miatt is nyerhet teret konyhánkban?:
- Kiváló sűrítő tulajdonságú. Más keményítőkkel szemben utófőzést nem igényel, mert alacsonyabb hőfokon is lisztes mellékíz nélkül kiváló állagot ad mártásainknak, szószainknak.
- Magas ásványianyag-tartalommal rendelkezik, kiemelendő kalcium-, mangán- és foláttartalma.
- Kalóriaértéke nem alacsonyabb a hagyományos lisztekénél (347 kcal/100g), viszont, mivel fele mennyiség is elég belőle, így mégis spórolhatunk a kalóriákon.
- A gluténmentes kenyerek állagát javítja, puhábbá, könnyedebbé teszi azokat.
Olvastad már?
Önkiszolgáló étterem - lehet jól választani?
A szőlőmaglisztről
Mind tápértékében, mint felhasználásában különbözik a korábban említett lisztektől. Önállóan nem állja meg a helyét, sőt még ha fele-fele arányban próbálnánk vele más lisztekkel kenyeret, süteményt sütni, is valószínű bajban lennénk.
Amiért mégis fontos említést tenni róla az a kiemelkedő beltartalmi értékeiben rejlik. Koncentráltan hozza ugyanazokat a pozitív élettani tulajdonságokat, amiket a szőlőben vagy a borban úgy szeretünk: jótékonyan befolyásolja a szív-és érrendszer működését, lassítja az öregedési folyamatokat.
Ajánlott mennyisége egy-két teáskanál naponta, melyet természetesen kész ételekben is elrejthetünk, de joghurtba, műzlibe is keverhetünk.
Sajnos jelenlegi borsos áruk visszavehet lendületünkből, hogy ezen alternatív lisztek mindennapjaink részévé váljanak. Ám javaslok mégis minél több alkalmat, amikor egy-egy ilyen lisztből készített étellel – kicsit kilépve a hétköznapokból - saját magunkat és családunkat még egészségesebbé tegyük és persze kényeztessük!
