Az úgynevezett német variáció: a libát almával, fehérkenyérrel megtöltik, majd szalonnával bebugyolálva megsütik és savanyú káposztára rakva tálalják.
A hamburgi módon készült azt jelenti, hogy vajban dinsztelt almaszeletekkel és magtalan aszalt szilvával töltik meg.
A svédek szintén almából és aszalt szilvából készítik a tölteléket, de az almát héjastul, a szilvát magostól használják.
A bordeaux-i módra: fehérkenyér, szardíniavaj, vagdalt libamáj, vagdalt olívabogyó, petrezselyem és kevés fokhagyma keveréke szolgál tölteléknek, majd a libát szalonnával körbekötik és megsütik.
A flamandok körberakják a libát dinsztelt salátagolyókkal, aprított sárgarépával, főtt hússal és szalonnakockákkal.
A lengyel szokás: a finomra szeletelt hagymát megpirítják, a hozzáadott, karikákra vágott burgonyát félpuhára dinsztelik. Finomra vágott libamájat és egy maréknyi, rövidre vágott savanyú káposztát sóval, majoránnával és egy-két evőkanál reszelt tormával összekevernek, és ezzel tömik meg a libát, mielőtt megsütik.
Az osztrákok leginkább töltelék nélkül, de nagy odafigyeléssel sütik, ugyanis többször megforgatják és félóránként locsolgatják a húst. Félidőben hagymát (héjával együtt, mert ez külön aromát és színt ad), nagy darabokzett német variáció: a libát almával, fehérkenyérrel megtöltik, majd szalonnával bebugyolálva megsütik és savanyú kra vágott zellert és almákat, valamint kevés majoránnát adnak a liba mellé és így sütik tovább, szép ropogósra.
