Sokan emlékeznek gyerekkorukból arra, hogy bár a főtt kukorica a strandolás és a nyári esték egyik kedvenc fogása volt, lehetetlenül sokat kellett várni arra, hogy otthon elkészüljön. Sokszor órák után se értettük, hogy ugyan mi tart annyi ideig azon, hogy pár cső friss főtt kukorica az asztalra kerüljön. Mivel régebben gyakran fordult elő, hogy csemege helyett bizony takarmánykukoricát kapott az ember a piacon, valóban indokolt volt a hosszú készítési folyamat. A takarmánykukorica, ahogy a neve is mutatja, nem emberi fogyasztásra való, rendkívül magas a keményítőtartalma, a kukoricaszemek épp ezért sokkal keményebbek, lisztesebbek, mint a csemegekukoricáé.
Ezért fordulhatott elő, hogy ha valaki mégis ehetővé szerette volna ezt varázsolni, muszáj volt jó hosszan főzni, hogy a szemek megpuhuljanak, de az íze még ekkor sem volt hasonlítható a friss csemegekukoricáéhoz, amelynek édes, egyszerre roppanós és belül puha szemeit hatalmas élvezet falni. A kétféle kukorica megkülönböztetése a laikus szem számára gyakorlatilag lehetetlen, zsenge állapotában a takarmánykukorica ugyanolyan finomnak és frissnek néz ki, mint a csemege, aztán amikor főzésre kerül a sor, derül ki, hogy mivel is van dolgunk.
Minél tovább, annál rosszabb
Ma már szerencsére kevéssé fordul elő, hogy nem megfelelő kukoricát kap a boltban vagy piacon az ember, de sokan még mindig maradnak a régi főzési technikáknál. Pedig a csemegekukorica olyan friss és zamatos zöldség, hogy tényleg nagyon gyorsan átfő, sőt, azzal teszünk rosszat, ha túl sokáig tesszük ki a hőkezelésnek.
Forrás után tényleg csak annyi ideig kell főzni, hogy megváltoztassa a színét és szép, napsárgává sötétüljön, utána már ki is vehetjük, és falhatjuk.
Nem csak vízben lehet
Az is egy tévedés, hogy csak vízben lehet kukoricát főzni, és itt most nem arra gondolunk, hogy vannak, akik vízben, de kuktában készítik, mert ez megint a régi rutinokhoz visz minket, amikor az volt a cél, hogy gyorsan át tudjon puhulni a nem megfelelő kukoricánk. Kukta helyett és bő víz nélkül is készülhet főtt kukorica, például mikróban.
Ilyenkor egy mikrózható tálba tesszük a zöldséget – kerülhet bele egy-két levél is – , és mindössze egy deci vizet öntünk mellé. A lényeg ugyanis, hogy nem a víz, hanem a forró gőz főzi meg a kukoricát. A tálat alaposan lezárjuk – ehhez használhatunk folpackot is – , és öt percig mikrózzuk. A kukorica ezalatt szépen megpuhul, íze pedig talán még koncentráltabb is lesz, mintha bő vízben készült volna.
Tejben-vajban
Furcsának tűnhet, de nem elvadult ötlet, ha a főzővíz egy részét tejre cseréljük, és vajat is adunk a főzethez: a kukorica így a főzés során magába szívja a tej és a vaj krémességét, így még puhább, még ízgazdagabb lesz.
A főzőlevet pedig akár meg is tarthatjuk, mert további fűszerekkel, néhány morzsolt kukoricaszemmel nagyszerű levesalapot kapunk, amit krémleveseknél remekül használhatunk.
Grillezve
Bár itthon kevésbé elterjedt, a grillezett, vajjal alaposan meglocsolt kukorica a nyár egyik legnagyobb slágere – ahhoz pedig hogy tényleg ízletes és ne szenesedett, félig nyers zöldséget vegyünk le a rácsról, elő kell készíteni a kukoricát. A titok – az egyben grillezett krumplihoz hasonlóan – az, hogy egy kicsit előfőzzük a zöldséget, épp csak annyira, hogy a rácsra kerülve a puhulási folyamat anélkül menjen végbe, hogy megégne a kukoricánk. Így aztán kellemesen megkapja majd csak a tűz, épp annyira, amiért a grillezett ételeket imádjuk.
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
További izgi alapanyagok itt:
