Kovászolj uborkát!

A kovászos uborka jobb esetben az egész nyarat végigkíséri - nem győzöm egymás után tölteni a nagy befőttesüvegeket, olyan ütemben fogynak el az uborkaszemek.

Hidegen, a hűtőből kivéve magában is hamar elfogy, de bármilyen sült kísérője is lehet. Nagy titkok nincsenek, de aki még soha nem készített kovászost, annak talán tudok újat mondani.

A megvásárolt mennyiséget (én úgy másfél kilóval szoktam indítani) jó alaposan, körömkefével folyó víz alatt lesikálom, hogy a földmaradványok eltűnjenek a zöldségről, ha ez megvan, mindkét végét levágom és kb. a közepéig bemetszem két oldaláról az uborkákat. Így tudnak majd megérni, és alaposan átitatódni a lével, kvázi “kovászolódni”.

Sokan fokhagymát is tesznek bele, nálam ez kimarad, nem úgy a két evőkanál só és a termetes csokornyi kapor, amelyek gondoskodnak az ízesítésről. Annyi vízzel öntöm fel, hogy éppen ellepje az üveg tartalmát, mehet a tetejére egy szelet kenyér és egy kis műanyag tányér azért, hogy semmilyen por vagy piszok ne kerüljön az üvegbe az érés alatt. Az időjárástól, a nap intenzitásától függ, hogy milyen gyorsan készül el - nagy hőségben másfél nap után már kukkolhatunk a fedél alá, a jellegzetes illat árulkodik a folyamat szakaszairól.

Még több kovászos uborka receptje >>

Fontos, hogy valamilyen tálban, tányérban tegyük ki érni, és az sem lehet kifogás, hogy nem kertes házban lakunk - magam is egy második emeleti, belvárosi bérlakás egyik ablakpárkányán végzem el ezt a műveletet. A kovászosból, illetve a levéből isteni kovászos uborkalevest lehet készíteni, de az érzékeny gyomrúak ezzel ne nagyon próbálkozzanak.

Az Itt a szezon korábbi cikkeit itt olvashatod >>

Hozzászólások (0)

Címlapról ajánljuk

„Anélkül, hogy kritizálnám a szakmát, kijelenthetem, hogy a magyar cukrászatban...

Azt tartja, mindegy, hogy otthon sütünk-főzünk, vagy elmegyünk valahová, a lényeg a minőség, abból nem szabad engedni, már csak azért sem, mert a vendég észreveszi, ha becsapják, és akkor nem jön többet, szkeptikussá válik. Még mindig Párizst tartja a gasztronómia központjának, a díjakról pedig azt tartja: jó, ha vannak, de az ő életük a hétköznapokról és a nap mint nap betérő vendégekről szól, ezek alapozzák meg az ünnepi pillanatokat. Mihályi László cukrászmesterrel beszélgettünk.

KormosLili

További cikkek