A konzerveken található bontófül története 1959-re nyúlik vissza, amikor is egy Ermal Fraze nevű amerikai mérnök azzal szembesült egy piknikezésen, hogy barátai közül senki nem hozott magával konzervnyitót. Ekkor határozta el, hogy kitalál valamit, amivel kiküszöbölheti ezt a problémát.
Négy évvel később már szabadalmaztatta is találmányát, a könnyen nyitható fedelet, vagyis azt az alumíniumtetőt, amelyen egy beépített nyitófül segítségével bontható a konzerv. Először a pennsylvaniai Iron City sörgyár (igen, régen a sört is konzervnyitóval bontották ki) vezette be a találmányt, 1965-re pedig az amerikai sörfőzdék körülbelül háromnegyede nyitófüles dobozokat használt. A technológiát hamarosan a konzervgyárak is alkalmazni kezdték.
Annak ellenére, hogy Fraze 1989-ben meghalt, cége, a DRT a mai napig is létezik, és nyitófüles italos-, illetve konzervdobozok gyártására alkalmas gépeket fejleszt és értékesít.
Tom Crothers, a DRT értékesítési alelnöke pedig egy újságírói kérdésre válaszolva magyarázatot adott arra is, miért léteznek még egyáltalán nyitófül nélküli konzervdobozok, amikor a nyitófüles megoldás nyilvánvalóan sokkal praktikusabb.
Alapvetően ez költségkérdés. A könnyen nyitható fedelek drágábbak, mint a nyitófül nélküliek
– adott magyarázatot Crothers.
Ezért fordulhat elő, hogy a nevesebb márkák termékei rendelkeznek nyitófüllel. Egyébként egy régebbi felmérésből kiderült, hogy az amerikai fogyasztók 40 centtel voltak hajlandóak többet fizetni egy nyitófüles konzervért.
Még több a konzervekről:
