Így lesz tökéletes a kocsonyád – Gyorstalpaló kisokos kezdőknek

Kétféle ember létezik: aki imádja a kocsonyát, és aki az étel zselés állaga miatt tartózkodik attól, hogy megkóstolja a nem mindennapi ízekkel rendelkező házias különlegességet. Aki kicsit is jártas a házi kocsonyakészítésben tudja, minden házban máshogy készítik, így most mi sem szeretnénk szentírásba foglalni a tuti receptet, csupán abban szeretnénk segíteni, hogy ha arra kerül a sor, mindenkinek ízletes és szép fogás kerüljön az asztalára.

Bár télen kevés hideg ételt szeretünk fogyasztani, a kocsonya igazi kivételt képez, hiszen ezt az ételt csakis hidegen érdemes fogyasztani. Mondhatnánk, hogy a kocsonya majdnem úgy készül, mint egy igazán tartalmas húsleves, ennél azonban jóval többről van szó, hiszen a zselés étel fő alkotóeleme nem más, mint a kollagén – abból pedig egy jó kocsonyához jó sok kell!

A jó kocsonyához muszáj csontos, cupákos és zsírosabb húsokat választanunk, zöldségek terén viszont minden csak rajtunk múlik

Kötelező csontos húsok

Éppen ezért kell olyan alapanyagokat választani az ételhez, amelyekből a főzés során minél több kollagén oldódik ki. Kocsonyát leginkább cupákos sertéshúsból készítünk (nem véletlenül esik egybe a téli disznóvágások idejével a kocsonyaszezon is), azon belül is csontos és bőrös sertésrészből – például csülökből, körömből, fülből, orrból és akár farokból is. Ha egy nagy, öt literes lábosban főzünk, legalább 1 kilogramm húst tegyünk a készülő ételbe, domináljanak a csontos húsok (ebben a receptben csak sertéskörömből 70 dkg-ot használtunk, de ne legyünk restek néhány fület vagy sertésfarkat is belerakni az alapba, nehogy a végén ne kocsonyásodjon be a levünk.)

Bár ezeken a részeken is találunk elegendő húst, nagyobb adag kocsonya főzése esetén (márpedig kocsonyából nem lehet keveset készíteni) igény szerint érdemes lehet még hozzáadni az ételhez némi füstölt tarját is. Ez a rész teljesen opcionális, viszont ínyére lehet azoknak, akik kevésbé szeretik a bőrös húsokat.

Az ízesítést illetően ismét sokan vannak, akik csak néhány alapanyagra esküsznek, az viszont tény, hogy só, bors, fokhagyma és némi babérlevél elkél az alapba. Az eddig felsorolt hozzávalókat tegyük egy nagy lábosba, és öntsük fel annyi vízzel, amennyi teljesen ellepi a húsokat.

A lábos tartalmát forraljuk fel, és mindenképpen habozzuk le, majd vegyük alacsony lángra – éppen hogy csak enyhén lobogjon, hullámozzon az egyelőre még levesre emlékeztető kocsonyalénk felszíne, és hagyjunk időt, lehetőleg 4-5 órát ahhoz, hogy a húsokból és a csontokból kellőképpen kifőjenek az ízek és a kollagén is.

Természetesen azokra is érdemes gondolnunk, akik szeretik a zöldségeket: a kocsonyába tehetünk vöröshagymát, erős paprikát vagy egy pár szál répát is. Legyen szó fehérrépáról vagy sárgarépáról, ezeket érdemes a főzés félidejében hozzáadni a léhez, hogy ne főjenek szét túlságosan a hosszú főzési idő alatt.

Ha már szépen megfőttek a húsok és úgy érezzük, készen állunk a következő lépésre, vegyük le a tűzről a lábost, szedjük ki a húsokat (és a zöldségeket), majd tegyük őket egy-egy tányérba az adagoláshoz. A levet érdemes leszűrni, így megszabadulva a fűszerektől és akár a zsírtól is, erre több tippünk is van:

  • Alapjáraton: megpróbálhatjuk még melegen lekanalazni a lé tetejéről.
  • Macerásan: megvárhatjuk, hogy megdermedjen a lábasban, hidegen könnyebb levenni róla. Ezután visszamelegítjük, és csak utána adagoljuk tányérokba.
  • Egyszerűbben: vastagabb papírtörlőt, legalább kettőt összefogva, még az edényben lévő, de már nem olyan meleg lére terítünk egy rövid időre, hogy megszívja magát. Ezt ismételjük meg kétszer. Ennyinek elégnek kell lennie ahhoz, hogy a zsírt teljesen felszívjuk a kocsonyalé tetejéről.
  • Okosan: merőkanállal leszedjük a lé tetejét, ezt egy lapostányérba merjük, ahol gyorsan megdermed a zsír is a tetején, könnyen levehető, és a kocsonyás részt visszatehetjük a még meleg lébe feloldódni.
  • Akár egy tiszta konyharuhán át is leszűrhetjük a levet, ha van rá mód.
  • Aki pedig szereti a csodás zsírvirágokat, amelyek szépen kiülnek a megdermedt kocsonya tetejére, az nyugodtan hagyja rajta.

Ezeket is próbáld ki:

Ezután nincs más hátra, mint a tányéralkotás

Mélytányérokba adagoljuk ki a megfőtt húsokat, füleket, farkakat és a zöldségeket, majd a leszűrt levet kanalazzuk rá a tányér tartalmára. Hűtőben a kocsonya 2-3 óra alatt megdermed annyira, hogy már fogyasztható is legyen, tálalásnál pedig érdemes néhány szelet citromot is a tányér mellé tenni, hiszen sokan vannak, akik szeretik, ha egy pár csepp savanykás citromlé még ízesebbé teszi a kocsonyát.

Forrásaink voltak.

Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!


Ezeket a tippeket is érdemes megfogadni!

Hirdetés

Támogatott tartalom

A Budafoki élesztővel húsvétkor is élmény a sütés

Mi jut eszünkbe, ha a Budafoki élesztőre gondolunk? Generációk óta a magyar háztartások elengedhetetlen kelléke! Használatával sütéskor különleges lehetőségek sora nyílik meg előttünk. Ám mindenki számára talán a legszebb, semmihez sem hasonlítható élmény, amikor a vele készült friss kalács illata betölti otthonunkat, azonnal meghitt hangulatot teremtve a közelgő húsvét idején is. Nekünk ezek az első gondolataink a Budafoki élesztő kapcsán, amelynek neve az idő előrehaladtával összefonódott a magyar konyhával.

Címlapról ajánljuk

További cikkek