Annyi bizonyosnak tűnik, hogy egyszer régen, nagyon régen (valószínűleg a XVII. században) élt egy francia marsall, Plessis-Praslin (Plessy-Pralins), aki valamilyen módon kapcsolatba hozható Clément Jaluzot-val, aki vagy cukrász volt vagy szakács, de nagy eséllyel egy ember. A kapcsolatuk mibenlétét nem a kínos részletek miatt fedi homály, csupán az nem világos, hogy Jaluzot dolgozott-e Praslinnek, vagy a marsall (hadvezér, gróf, herceg?) pusztán alanyi jogon rajongott a cukrász/szakács munkásságáért. Mindenesetre Jaluzot Praslinről nevezett el egy apró édességet, ami valószínűleg ekkor még cukormázzal vastagon bevont mandula lehetett.

Akárhogy is, a bonbon vagy praliné gyorsan meghódította a világot, és lassanként alakot is váltott, a 19. századra már általánosan elterjedt a csokoládés külsejű, krémes töltelékkel bíró, különböző formavilágú apró desszert. Hogy pontosan ki felé kell hálát éreznünk a bonbon a létrejötte miatt, az nem teljesen világos, de attól még a hála hála marad. Éljen a bonbon!