Nem túl meglepő módon a lengyel konyha számos elemében hasonlít a magyarra, a két ország hasonló kultúrájának és évszázadokon át egymást keresztező történelmének köszönhetően. Náluk is nagy népszerűségnek örvend a túró, a gomba és a káposzta, imádják a leveseket (a céklalevest és a zureket nem szabad kihagyni, ha arrafelé jártok!), isteni pitéket és réteseket készítenek, és minden elképzelhető zöldséget besavanyítanak télire – természetesen rengeteg kapor kíséretében.
Konyhai hagyományaink abban is hasonlítanak, hogy az ínséges múlt mindkét nemzetet megtanította rá, hogyan lehet szegényes alapanyagokból egyszerű, tápláló, ugyanakkor finom ételeket készíteni. Nyilvánvalóan a leves- és savanyúságmánia is részben erre vezethető vissza, de például a különböző hüvelyeseket is előszeretettel használják, akárcsak mi. Azon mondjuk még így is meglepődtem, hogy a náluk más ízekben kapható porlevesek közt sárgaborsóssal is találkoztam, majd még jobban a felismerésen, hogy még sose ettem sárgaborsót ebben a formában. Ez a fogás nagyon népszerű volt a lengyel katonaságban is, mivel könnyen elkészíthető nagy mennyiségben, ez azonban még véletlenül se riasszon el senkit, ugyanis igazán mennyei levesről van szó.
Nem maradtam sokáig tétlen én sem, és némi kutakodás után az első kisebb őszi lehűlés alkalmával összedobtam egy szuper krémes és nagyon laktató sárgaborsólevest. Ebbe csupa olyan zöldséget pakoltam, amit itthon is szinte minden levesbe rakunk: vörös- és fokhagymát, sárgarépát, fehérrépát és némi burgonyát az extra krémességért. Az egyetlen kicsit szokatlan alapanyag, ami belekerült, az az édesköménygumó volt, ugyanis épp nem kaptam szárzellert, és rövid internetes kutatómunka során arra jutottam, hogy ezzel lehet utóbbit a legjobban helyettesíteni (tényleg működik!). Az ízek végett persze ment bele egy pár babérlevél és egy jó adag füstölt szalonna is, amitől zseniális, mély, füstös ízt kap a sárgaborsó. És bevallom, én nem szoktam egy éjszakát előáztatni a lencsét, most is csak addig tettem vízbe, amíg a többi zöldséget aprítottam, így is hamar puhára főtt.
Tálaláskor ne feledkezzünk meg a pirított szalonnakockákról, és szórjuk meg emberes mennyiségű petrezselyemmel is. Állítólag a lengyelek vajjal vékonyan megkent rozskenyér szeletekkel fogyasztják – tessék, a „főzeléket/levest is kenyérrel esszük” szokásról is kiderül, hogy nem kizárólagos hungarikum!
Ezeket olvastad már?
Ausztria túrós tészta deluxe-a, a stíriai metélt
Itt az ősz és a begubózós komfort foodok időszaka, a szezonnak pedig tökéletes kezdése lehet ez a mennyeien szaftos stíriai metélt. A házilag gyúrt tészta itt alap!
Rosanics Petra
Hedonista kalandozás a kávé – fagylalt – pasta szentháromság bűvöletében...
Elkortyolgatni egy csésze macchiatót, miközben Bernini szobrok pucér márványvalóságát bámulom a Piazza Navona reggeli nyugalmában – számomra valahogy így néz ki a dolce vita.
Rosanics Petra
Gyerekkorunk kedvenc vacsorája, a parasztreggeli!
Krúdy-korabeli vendéglői fogás vagy szocialista találmány? Mindegy, a turbózott rántottát, a parasztreggelit akkor is szeretjük, ha éppen vacsorára esszük!
Dacota
Paprikás csirke, ahogy Amerikában elképzelik
Probléma nélkül hívjuk a karvastagságú kelt tésztára pakolt sajtot és száraz kolbászt pizzának, de mi van akkor, ha valaki a mi kedvenc ételünket alakítja át?
Dacota
