Kelkáposztás lasagne sütőtökkel
Bár nem vagyok vega, és hamburger vagy marhapörkölt nélkül el sem tudnám képzelni az életet, sokszor jól esik egy-egy húsmentes napot tartani. Egy ilyen alkalommal fogalmazódott meg az őszi, vega lasagne ötlete, szigorúan idényzöldségek felhasználásával. A lasagnéval elég zűrös a kapcsolatom, ritkán készítek, amennyiben mégis, akkor a klasszikust, rengeteg raguval és reszelt parmezánnal a tetején. Problémás viszonyunk oka az adagokban keresendő. Egyszerűen képtelen vagyok annyira kis adagot készíteni belőle, hogy ne azt együk még három nap múlva is. Gyűlölök ételt kidobni, tehát ilyenkor ebédre és vacsorára is lasagne van, így érthető, hogy egy-egy ilyen alkalom után az ember egy jó ideig még a jénai látványától is hidegrázást kap.
Persze azért sosem tart ez túl sokáig, és valahogy mindig újra befészkeli magát az agyamba a gondolat, hogy lasagnet kellene készíteni. Most azonban felhagytam az örök klasszikussal, és valami igazán frissre, egy valódi őszi ízkombinációra vadásztam. Így találtam rá erre a vega lasagnéra, kelkáposztával, sütőtökkel, szerecsendiós-mozzarellás mascarponéval, és persze az elmaradhatatlan parmezán réteggel a tetején. Meg kell mondjam, van vele munka bőven, hiszen most nem egy, hanem rögtön három külön ’réteget’ kell elkészítenünk, de megéri!
Az eredeti tervben fodros kel szerepelt, de a problémás beszerzés miatt végül sima kelkáposzta került bele, azonban ha tehetjük, inkább a fodros kelt használjuk. Remek tápanyagforrás sok-sok vitaminnal, ásványi anyagokkal és növényi fehérjével. Ebből a fajtából egyébként többféle is létezik, én a vastagabb levelű „toszkán” típusút ajánlom.
A ’főszereplő’ nem volt kérdéses, ha valami igazán őszies ételre vágyom, akkor elsőre mindig a frissen sült sütőtök illata jut eszembe. Így magától értetődő volt, hogy a kel mellé egy kis rozmaringgal és olívaolajjal meglocsolt, jól megsütött, majd pürésített sütőtök társul. Ehhez jött még egy kis cifrázásként a ricottás mozzarella keveréke egy kis szerecsendióval megspékelve. Ha már rétegezünk, akkor rétegezzünk igazán!
Így lesz a tiéd a legjobb lasagne!
Töredelmesem bevallom, hogy általában nem saját magam készítem a tésztalapokat, egy ilyet változat elkészítésénél már talán egy kicsit sok is lenne, ha még arra is vállalkoznunk kellene. Sokan azonban esküsznek rá, hogy a házi nem csak finomabb, de egyszerű elkészíteni és még gazdaságos is. Ígérem, hogy egyszer már én is kipróbálom!
Fontos megjegyeznem, hogy sosem főzöm ki előre a tésztát, inkább hagyom, hogy a sok-sok raguban puhulhasson tökéletes állagúra. A tetején a már sokszor emlegetett csodálatos, ropogós sajttakaró, és teljes a boldogság. A recept szerencsére nagy siker lett, és harmadnapra már csak az üres jénai maradt.
A helyszínt a Lecsó Főzőiskola biztosította.
