Minden téren más már az ingerküszöbünk, ami anno meghökkentő és ismeretlen volt, az ma már a hétköznapok része. Így van ez a gasztronómiában is. Gulyástól gulyásrevolúcióig jutottunk és margarinos kenyértől a füstölt algás vajjal kínált kovászos kenyérkosárig mentünk. A fagylaltok világát sem kerüli el a változás szele. De kell nekünk a szalonnapörccel vagy éppen lángosdarabokkal készülő extrém fagyi? Nem elég az, ha „csupán” tisztességesen kerül a tölcsérbe az a sárgabarack, sok kiváló minőségű csokoládéval válik krémessé és kellemesen nehézzé a csoki, tényleg az eper köszön vissza az epres gombócból? A jelen és a jövő trendje az extrém fagyi?
Gyanútlanul megállok egy még általam ismeretlen fagyizónál, gondoltam kipróbálom, ha már egész szép sor alakult ki előtte. Jóféle kombinációk sorakoznak: bodza-citrom, mák-meggy, csoki-málna, kedvemre való. Persze, hangzatosabb neveket adnak nekik, mégiscsak kell valami ösztönzés, a bodza-citrom nem olyan vonzó, mint a Káli-medence sóhaja vagy a Hawaii vulkánkitörés.
Ahogy pásztázom az ízeket, feltűnik egy olyan kombó, amit például a mexikói konyhában nagyon szeretek: jalapeno-lime. A színe fehéres, tetején gyanítom, hogy az ecetes jalapenopaprika-szeletek állnak katonás rendben. Kérjek egyet? 550-650 forintos gombócárnál bevállaljam, hogy esetleg a kukában végzi az egész kis tálka? Próbálkozzak és utána, ha nem tetszik, kérjek mégis a bodzásból? A fagylaltpultos hölgy mosolyogva ajánlja, hogy szívesen ad egy kis kanállal, nézzem meg mit tud, „sokan szeretik”. Jön a kóstoló és lebiggyed a szám. Ez konkrétan siralmas. Elmormogok egy „hát, érdekes” félmondatot, mint amikor valamire nem kéne kimondani, hogy csúnya, béna, rossz… aztán kiegyezem a két gombóc gyümölcsössel. Azok rendben vannak, nem életem fagyija, de a meleg ellen és édességre vágyva pont jó.
Aztán a nyár során két kedvenc fagylaltosomtól is megkóstolok egy-egy szokatlan, extrém ízt. Az egyik kovászos uborkás, a másik túrós csuszás. Ki hallott már ilyet? Valójában egyáltalán nem olyan furcsa ez a tendencia, a világból hallottunk már ketchupos (Frenchsicle), libamájas (Humphry Slocombe), cheddar sajtos (Ciao Bella Gelato Company), pizzás (Max & Mina's) fagylaltokról is, ki az, aki le akarna maradni az őrületről?
Óriási fagylaltrajongóként vallom, hogy a játék és a kísérletezés nagyon szuper ezen a téren is, az említett két magyar fagylalkészítő mester unortodox ízei is jól mőködtek, ha más nem, viccesek voltak, természetes ízekkel, nem túltolva.
Egy gyakorlott szakember bármilyen ízzel csodát tud tenni, a legextrémebbel is, hiszen a textúrák, receptúrák mágusa. Viszont helyén kell kezelnünk ezt a játékot. Nem nagyon látom a napot, amikor felsóhajtok, hogy bárcsak elkészülne a véreshurkás fagyi és újra belenyalhatnék a jalapeno-lime téves kreációjába, aminek már nem is tudom a kellemetlen fantázianevét.
Kísérletezzünk, persze és amelyik cukrászdában, fagyizóban megbízunk, akinél mindig ízletes gombócokat kapunk, a vicc kedvéért kóstoljuk csak meg az extrém gombócokat.
Attól nem kell tartanunk, hogy ezek fogják leuralni a piacot, mert eleve nehéz kirobbantani a pultokból a csoki-vanília-puncs triót. Nem is kell, csak éppen néha szavazzunk az ismeretlenre, mert csoda ízekre találhatunk rá! Olyanra, amit sosem fogunk elfelejteni, ami konkrét gasztronómiai élményt hoz. Ezért néha cseréljük a vaníliát mondjuk francia krémes ízre, a puncsot például rumos dióra! Ha pedig megviccelnénk a barátunkat, zöldalma helyett vigyünk neki a pulttól egy jó gombóc kovászos uborkát!
Szerző: Pákozdi Nóri
Címlapkép: Facebook
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Még több gasztrovélemény:
